| Ajutthaja (พระนครศรีอยุธยา, Ayutthaya) | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Alapítás éve | 1350 |
| Irányítószám | 13000 |
| Körzethívószám | 035 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 52 940 fő (2015) |
| Tszf. magasság | 7,0 m |
| Terület | 14,84 km² |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
| Ajutthaja weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Ajutthaja témájú médiaállományokat. | |
Ajutthaja (teljes nevén Phranakhonszi Ajutthaja, พระนครศรีอยุธยา, pʰráʔ náʔkʰɔːn sǐː ʔajúttʰajaː; angol írásmóddal Ayutthaya, olykor Ayudhya) Thaiföld Phranakhonszi Ajutthaja tartományának székhelye. Lakossága 53 ezer fő volt 2012-ben.
A város a Csaophraja, a Lopburi és a Paszak folyók találkozásánál fekszik, a Csiangmait és Bangkokot összekötő észak–déli fő vasútvonal mentén. Az óváros egy szigeten terül el, melyet nyugatról és délről a Csaophraja kanyarulata, keletről a Paszak, északról pedig a Klong Muang csatorna határol.
Az egykori középkori város romjai alkotják ma az Ajutthaja történelmi emlékparkot, amely az UNESCO kulturális világörökségének része (→ Thaiföld világörökségi helyszínei).
A várost I. Ramathibodi sziámi király (másik nevén Uthong) alapította 1350-ben, aki a Lopburiban kitört himlőjárvány elől menekülve érkezett oda, és királysága fővárosának tette meg; birodalmát gyakran Ajutthaja királyságnak vagy Sziámnak nevezik. 1600-ra már 300 000-en lakhattak a városban, 1700-ra pedig elérhette a népesség az 1 000 000 főt, így a korabeli világ egyik legnagyobb városa lehetett.
1767-ben a burmai sereg pusztította el, így a királyság is összeomlott. A várost pár kilométerrel keletebbre alapították újra, s manapság gyakran a „Kelet Velencéjének” nevezik.
Ajutthaja az indiai Ajodhja városról, a Rámájana-beli Ráma szülőhelyéről kapta a nevét (vö. thai Ramakien). A phra királyi és nemesi cím, a nakhon egy jelentős várost vagy fővárost jelöl, a szri vagy szi pedig egy tiszteletet kifejező thai szócska, amely a hódolatot kifejező indiai szri kifejezésből ered.