Albert Steffen

Albert Steffen
Stanislaus Stückgold festménye (1916)
Stanislaus Stückgold festménye (1916)
Született1884. december 10.
Wynau, Bern kanton, Svájc
Elhunyt1963. július 13. (78 évesen)
Dornach, Solothurn kanton, Svájc
Állampolgárságasvájci
Foglalkozása
Írói pályafutása
Jellemző műfajokvers, dráma, regény
A Wikimédia Commons tartalmaz Albert Steffen témájú médiaállományokat.

Albert Steffen (Wynau, Bern kanton, 1884. december 10. – Dornach, Solothurn kanton, 1963. július 13.) svájci drámaíró, író, költő, festő, antropozófus.

Életútja

1900–1904. Bernbe jár gimnáziumba. 1904-től apja kívánságára orvosnak tanul Lausanne-ban, ám azt abbahagyja.

21 éves korában, 1906-ban Berlinbe megy. Ott hallgatja első ízben Rudolf Steiner egy előadását, majd elkezdi antropozófiai tanulmányait. 1908-ban Münchenbe költözik, 1920-ig ott lakik. 1914. Festészetet tanul Stanislas/Stanislaus Stückgoldnál, megismeri annak feleségét, az erdélyi születésű Veress Erzsébetet (1889–1961), aki német nyelvterületen Elisabeth néven volt ismert.

35 éves korában, 1920-ban Steffen Dornachba költözik Elisabethtel és lányával, Felicitasszal, annak gyógykezelése miatt. Egy év múlva Rudolf Steiner felkéri a Das Goetheanum folyóirat szerkesztőjének. 1923. Vezetőségi tag lesz az Allgemeinen Anthroposophischen Gesellschaft-ban (Általános Antropozófiai Társaság), majd Steiner helyettese.

„Az volt a határozott benyomásom, hogy ebben a csendes emberben jelentős szellem lakozik.” (Göllner Mária)

1925-ben, Rudolf Steiner temetésekor Steffen mondta a búcsúbeszédet, és az év végétől ő kerül a Társaság élére.

1926-ban jelent meg a Göllner Mária által alapított Bizalom c. szemle első száma, amelynek címlapképét Albert Steffen rajzolta. Benne Steffen A szövetség megújítása c. kisregénye, Lengyel Lidy fordításában. 1929. A Kissvábhegyi Waldorf Iskola alapkőletételének ünnepségére Steffen személyesen látogatott Budapestre, és erre az alkalomra költeményt is írt.

„Az alapkőletétel ünnepsége az iskola parkjában játszódott le. Az enyhe ősz tündérfátyla fedte be a fákat, bokrokat és a késői virágokat. Senki sem sejtette, hogy néhány év múlva itt Hitler-csapatok és szovjet-brigádok vívják majd véres csatáikat, és a smaragdzöld füvet az elesettek holttestei borítják.” (Göllner Mária)

Steffen 1932-ben, majd utoljára 1935-ben jár Budapesten; ekkor feleségül veszi az özvegyen maradt Elisabeth-et, és örökbe fogadja lányát, Felicitas-t. 1937-ben Felicitas meghal.

1945-ben, a háború vége után parlamenti képviselők és a kantonok tanácsosai Albert Steffen vezetésével felhívást intéztek a svájci néphez (Aufruf an das Schweizervolk). Ebben Svájc időszerű feladatait körvonalazták, és minden svájcit felkértek, hogy vegyenek részt a munkában. 1961. Születésnapján meghal Elisabeth. Kis idővel ezután Steffen jobb kezében ideggyulladás keletkezett, de ennek ellenére is folytatta szerkesztői és írói tevékenységét. 1963 márciusában Steffen megalapítja a "Stiftung für Therapeutische Dichtung", magyarul Terápiás Költészeti Alapítványt, melyhez az anyagi támogatáson kívül átadta valamennyi műve szerzői jogát is.

1963. június 7-én Hans Reinhart költő-barátja temetése után hirtelen legyengül, és egy hónapon belül meghal.

Művei

Drámák

Regények

Verseskötetek

Esszék

Magyarul

Források

További információk