Alegrete

Alegrete
Alegrete címere
Alegrete címere
Alegrete zászlaja
Alegrete zászlaja
Közigazgatás
Ország Brazília
ÁllamRio Grande do Sul
MezorégióSudoeste Rio-Grandense
MikrorégióCampanha Ocidental
Alapítás éve1831
PolgármesterMárcio Fonseca do Amaral
Körzethívószám55
Testvérvárosok
Lista
Santa Fe (2011. március 14. – )
Népesség
Teljes népesség72 409 fő (2022)
Tszf. magasság
  • 102
  • 107
m
Terület7803,967 km²
Elhelyezkedése
d. sz. 29° 47′ 02″, ny. h. 55° 47′ 28″29.783889°S 55.791111°WKoordináták: d. sz. 29° 47′ 02″, ny. h. 55° 47′ 28″29.783889°S 55.791111°W
Alegrete weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Alegrete témájú médiaállományokat.

Alegrete egy község (município) Brazíliában, Rio Grande do Sul államban. Területét tekintve az állam legnagyobb községe. 2021-ben népességét 72 493 főre becsülték.

Története

A pampákat a 17. századig természeti népek lakták. Az első európai, aki behatolt a mai Alegrete területére, Szent Roque González de Santa Cruz jezsuita atya volt, aki 1626-ban kelt át az Ibicuí folyón, hogy alkalmas helyet keressen egy új redukció alapításához, bár végül nem talált ilyent. 1627-ben a hely az Uruguay folyó túloldalán fekvő Japeju (Yapeyú) redukció birtokának része lett. 1636-ban Raposo Tavares bandeirante nyomult be a vidékre, a spanyolokat kiűzte, az indiánokat elhurcolta rabszolgának, a portugál fennhatóságot pedig kiterjesztette a tordesillasi szerződésben meghatározott határokon túlra. A jezsuiták által tenyésztett szarvasmarhák szabadon és gazdátlanul maradtak és elszaporodtak.

A terület tulajdonjoga csak 1750-ben, a madridi szerződés aláírásával tisztázódott, amelyben a portugáloknak ítélték. A tulajdonképpeni gyarmatosítás a 19. század elején kezdődött; az első telepesnek az 1808-ban ideérkező João Manoel Pintot tartják, akit számos portugál család követett. 1811-ben a mai Uruguay területének lerohanására készülő VI. János katonái tábort létesítettek itt, és a tábor helyén később egy Capela Queimada nevű település alakult, ahova főként letelepedett indiánok költöztek és 1814-ben kápolnát is építettek. 1816-ban José Artigas uruguayi parancsnok csapatai feldúlták a helyet és a harcokban Capela Queimada is elpusztult, a lakosok pedig 1817-ben az Ibirapuitã folyó partján alapítottak egy új települést, amelyet Alegretenek neveztek el a kapitányság kormányzójának tiszteletére. Az emberek főként szarvasmarha-tenyésztéssel foglalkoztak, a mezőgazdasági tevékenység a minimális szükségletekre korlátozódott.

A háborúk végeztével Alegrete települése fejlődni kezdett, 1831-ben kisvárosi (vila) rangra emelték, környékét önálló községgé nyilvánították (korábban São Borjahoz tartozott). A Farroupilha-felkelés során kezdetben hű maradt a császári kormányhoz és nem támogatta a lázadókat, azonban végül 1842-ben Alegrete lett a Rio Grande-i Köztársaság harmadik fővárosa, itt alakult meg a farrapók alkotmányozó gyűlése (Assembléia Constituinte dos Farrapos) és itt készült el köztársasági alkotmányuk. 1856-ban a városnak már 13 000 lakosa volt, 1857-ben pedig nagyvárossá (cidade) nyilvánították. 1882-től jelenik meg a Gazeta de Alegrete, amely Rio Grande do Sul legrégibb (és Brazília harmadik legrégibb) újságjának számít. A köztársaság 1889-es kikiáltása zavargásokat hozott, 1892-ben pedig kitört a föderalista forradalom, amelynek több összecsapását Alegrete község területén vívták meg; a várost és a környéket feldúlták, a hidakat lerombolták, visszavetve a gazdasági fejlődést. Az 1923-as felkelésben újabb csaták színtere volt.

A forradalmak közötti békeidőkben a település virágzott, főként stratégiai elhelyezkedésének köszönhetően. 1902-ben felavatták a vasutat, amely Cacequin keresztül összeköttetést teremtett Porto Alegrevel. 1925-ben az utcák nagy részét leaszfaltozták, utakat és hidakat építettek, tanítóképzőt létesítettek, és számos fejlesztést hajtottak végre. Jelentős volt állattenyésztése, fokozatosan Brazília egyik legnagyobb szarvasmarha-állományú településévé vált, ezen kívül juhot is tenyésztettek, a legfontosabb mezőgazdasági termények a rizs és a búza lettek.

Leírása

Az állam nyugati részén fekszik, fő vízfolyása az Ibicuí. Területét tekintve az állam legnagyobb községe, 7800 km2-es területe az államénak 2,9%-át teszi ki. A községközpont 89 méteres tengerszint feletti magasságban helyezkedik el, az állam fővárosától 442 kilométerre nyugatra; átszeli az Ibirapuitã folyó. A 21. század elején is agrárközségnek számít (rizs és szója termesztése, szarvasmarha és juh tenyésztése), Brazília harmadik legnagyobb rizstermesztője, a rizstermesztés a helyi GDP 50%-át teszi ki. Nedves szubtrópusi éghajlat (Cfa) jellemzi, az évi átlaghőmérséklet 19,6 ºC, az évi csapadékmennyiség 1752 mm.

A város számos épületét műemlékké nyilvánították. Itt rendezik meg minden évben Brazília legnagyobb (és a világ egyik legnagyobb) lovasparádéját (Desfile de cavalarianos), ezen kívül jelentős nemzetközi események a Pánamerikai gyerekfoci találkozó (Encontro de Futebol Infantil Pan-americano) és a Campereada gaucho rodeó.

Híres szülöttei

Jegyzetek

  1. ↑ "www.ibge.gov.br/estatisticas/sociais/populacao/22827-censo-demografico-2022.html?edicao=37225". Hozzáférés: 2023. október 24.
  2. ↑ "Alegrete". IBGE. Hozzáférés: 2022. december 18.
  3. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Ferreira, Jurandyr (1959). Enciclopedía dos municípios brasileiros. 33 (portugál nyelven). Rio de Janeiro: Conselho Nacional de Geografia. 19–28. o.
  4. 1 2 "Alegrete". alegrete.rs.gov.br. Hozzáférés: 2022. december 18.
  5. ↑ "Alegrete climate". climate-data.org. Hozzáférés: 2022. december 18.

További információk