Alexander Rueb

Alexander Rueb
Született1882. december 27.
Hága
Elhunyt1959. február 2. (76 évesen)
Hága
Állampolgárságaholland
SzüleiCatharina Jobina van Outeren
Christoffel Rueb
Foglalkozásajogász, diplomata, sakkvezető
TisztségeA Nemzetközi Sakkszövetség első elnöke (1924−1949)
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Rueb témájú médiaállományokat.

Alexander Rueb (Hága, 1882. december 27. − Hága, 1959. február 2.) holland jogász, diplomata, sakkvezető, sakkfeladványszerző, nemzetközi sakkversenybíró. A Nemzetközi Sakkszövetség egyik alapítója és első elnöke 1924−1949 között.

Amatőr sakkozóként 1908-tól dolgozott a Hágai Legfelsőbb Bíróságon (főtörvényszék), amelynek később elnöke volt. 1922−1928 között a Holland Sakkszövetség alapító elnöke, 1924-ben a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) alapítója, és annak első elnöke volt, amely tisztet 1949-ig töltötte be. Ezt követően haláláig a FIDE tiszteletbeli elnöke. Jelentős volt a sakkhoz kapcsolódó gyűjteménye, amely halálát követően az Amsterdam University könyvtárába került. Ismert sakkfeladványszerző, különösen a végjátéktanulmányok területén alkotott. Végjátéktanulmányai 1945−1955 között tíz kötetben jelentek meg.

Sakkvezetői pályafutása

A Holland Sakkszövetség alapítója

1920-ban elnöke lett a legrégebbi hágai DD (Discendo Discimus) sakk-klubnak, amelynek színeiben ő maga is sakkozott. Megvette az épületet, amelyet Nemzeti Sakképületnek (hollandul: Nationaal SchaakGebouw) nevezett el. Két évvel később a Holland Sakkszövetség egyik alapítója volt, és annak első elnökévé választották. Mindkét pozíciójáról 1928-ban mondott le a Nemzetközi Sakkszövetségben ellátott pozíciója miatt.

A Nemzetközi Sakkszövetség alapítója és első elnöke

1924-ben a párizsi sakkolimpia záróeseményeként alakult meg a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE), amelynek első elnökévé választották. 1928-ban egészségi állapotára hivatkozva, valamint azzal az indokkal, hogy több időt szeretne foglalkozni a sakkozással, beadta lemondását, amit viszont a sakkszövetség kongresszusa nem fogadott el, és ezt a tisztségét még további két évtizeden keresztül, egészen keresztül 1949-ig viselte.

Mint FIDE elnök aktívan részt vett a nemzeti sakkcsapatok versengését hivatott sakkolimpiák folyamatossá válásában, valamint a férfi és női sakkvilágbajnokságok rendszeres megrendezésében.

Nagy szerepe volt a jelenleg is használatos sakkvilágbajnoki rendszer kialakításában, amely szerint a világbajnoki címet páros mérkőzésen kell eldönteni, ahol a kihívó személyét azt megelőző versenyeken kell kiválasztani. Ezzel a megoldással élesen szembehelyezkedett az akkor regnáló világbajnok Alekszandr Aljechin, és bevezetésére csak Aljechin halála után, a FIDE 1946-os hágai kongresszusán elhatározott elvek szerint az 1951-es sakkvilágbajnokságtól kezdődően került sor. A férfi és női sakkvilágbajnokságok esetén egyaránt azt az elvet követte, hogy azokat a FIDE égisze alatt kell megrendezni.

Az ő elnöksége alatt fogadta el a FIDE a Gens una sumus (egy családba tartozunk) jelmondatát.

1951-től haláláig a FIDE nemzetközi sakkversenybírója volt.

Sakkeredményei, feladványszerzői munkássága

Tagja volt az első nemhivatalos sakkolimpián Hollandia válogatottjának.

Elsősorban a végjátékokat tanulmányozta, amelyek katalogizálására külön rendszert fejlesztett ki. Ezzel kapcsolatos tanulmányait 1945−1955 között tíz kötetben jelentette meg. A tanulmánysorozat két részből áll: az első öt kötet amely a lényegi tanulmányrész, De Schaakstudie címet, második öt kötet, amely példákat mutat be a tanulmányban ismertetettekre, a Bronnen van de Schaakstudie címet viseli.

Levelezési sakkozással is foglalkozott, és Max Euwével és Alekszandr Aljechinnel együtt egy levelezési sakkvilágbajnokság megszervezésén fáradozott, amely azonban csak a második világháború után valósult meg.

Gyűjteménye

Már az 1920-as évektől gyűjtötte a sakk-könyveket, folyóiratokat és más sakkal kapcsolatos emlékeket, levelezéseket. Ez a gyűjteménye a második világháború egy bombázása során teljesen odaveszett. A háborút követően ismét elkezdte a gyűjtést, amely halála után az Amszterdami Egyetem kezelésébe került. A kollekció 2200 könyvet és 1000 folyóiratot tartalmaz.

Jegyzetek

  1. 1 2 "Alexander Rueb" (angol nyelven). memim.com. Hozzáférés: 2017. április 7.
  2. ↑ "FIDE (World Chess Federation) History" (angol nyelven). chess.com. 2007. június 13.
  3. ↑ "Alexander Rueb" (holland nyelven). maxeuwe.nl. 2013. szeptember 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 7.
  4. 1 2 3 4 "Who was Alexander Rueb?" (angol nyelven). arves.org. Hozzáférés: 2017. április 7.
  5. ↑ "Canon (39): Alexander Rueb" (holland nyelven). schaaksite.nl. Hozzáférés: 2017. április 7.
  6. ↑ "FIDE Presidents" (angol nyelven). FIDE. Hozzáférés: 2017. április 7.[halott link]
  7. ↑ "Magyarország a Világsakkszövetségben". Pesti Napló. 75 (153): 6. 1924. július 28. Hozzáférés: 2017. április 6.
  8. ↑ Edward Winter. "Chess: The History of FIDE" (angol nyelven). Edward Winter. Hozzáférés: 2017. április 7.
  9. ↑ Edward Winter (2002). "World Championship disorder" (angol nyelven). Edward Winter. Hozzáférés: 2017. április 7.
  10. ↑ Robert B. Tanner (2016). Vera Menchik. Jefferson, North Carolina: McFarland&Company, Inc. 17. o. ISBN 978-0-7864-9602-0.
  11. ↑ "Edward Winter's Chess Explorations (47)" (angol nyelven). ChessBase GmbH. 2010. szeptember 12. Hozzáférés: 2017. április 7.
  12. ↑ "Unofficial Chess Olympiads". OlimpBase. Hozzáférés: 2017. április 7.
  13. ↑ "Brief information of the Rueb Chess Collection" (PDF) (angol nyelven). kwabc.org. 2016. március 10. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2017. április 7.

Források

További információk

  • Sport Sportportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap