| Alfred de Vigny | |
| Nadar felvétele | |
| Született | 1797. március 27. Loches (Indre-et-Loire) |
| Elhunyt | 1863. szeptember 17. (66 évesen) Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Nemzetisége | francia |
| Házastársa | Lydia Bunbury |
| Szülei | Marie-Jeanne-Amélie de Vigny |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége | Member of the Académie française (1845. május 8. – 1863. szeptember 17.) |
| Iskolái | Lycée Henri-IV |
| Kitüntetései | a francia Becsületrend tisztje (1856) |
| Sírhelye | Montmartre-i temető |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | vers, regény, történelmi regény, dráma |
| Irodalmi irányzat | romantika |
| Első műve | Cinq-Mars |
| Fontosabb művei |
|
| Alfred de Vigny aláírása | |
A Wikiforrásban további forrásszövegek találhatók Alfred de Vigny témában. | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Alfred de Vigny témájú médiaállományokat. | |

Alfred de Vigny (Loches (Indre-et-Loire), 1797. március 27. – Párizs, 1863. szeptember 17. ) francia romantikus költő, író, drámaíró, műfordító, katonatiszt, a Francia Akadémia tagja. A Becsületrend tiszti fokozatának kitüntetettje.
Arisztokrata katonacsaládból származott. Édesapja, a Hétéves háború veteránja, már idős volt, amikor Alfred megszületett. A házaspár négy gyermeke közül ő maradt csak életben. Kétéves korában Párizsba költöztek. Rendkívül gondos nevelésben részesítette édesanyja, aki ismerte Jean-Jacques Rousseau műveit. Az Emil, vagy a nevelésről című Rousseau műben leírtak alapján foglalkoztak vele (jeges fürdő, száraz diéta, testgyakorlás, vívás, lövészet, matematika, zene, rajz és festés). A Lycée Napoléon gimnáziumban lelkiismeretesen, de kedvetlenül készült az École Polytechnique felvételi vizsgájára.
1814. július 6-án a Királyi Testőrgárda hadnagya lett. Az Elba szigetéről visszatért Napóleon elől menekülő XVIII. Lajost kísérő testőrség tagja volt. Katonáskodása idején már verseket írt. A Victor Hugo és fivérei által alapított irodalmi lap, a Le Conservateur Littéraire (Az irodalom védelmében) közölte első versét (Bál) és Byronról írt tanulmányát 1822-ben. Eljárt Charles Nodier irodalmi összejöveteleire, Hugo esküvőjén tanúként volt jelen. A laktanya egyhangú életére ráunt, 1827-ben végleg elhagyta a katonai pályát, és az írásnak szentelte minden idejét. Feleségével, a jómódú angol származású Lydia Benburyvel Párizsban telepedett le.
A Poèmes antiques et modernes verseskötete után jelent meg a Cinq-Mars, az első igazi francia történelmi regény. Vonzotta a romantikus színház, Shakespeare Othellóját verses formában fordította le. Viharos szerelmi kapcsolat fűzte a korszak egyik leghíresebb színésznőjéhez, Marie Dorvalhoz. Két drámát is írt a színésznőnek, a Chatterton nagy sikert hozott a szerzőnek és Marie Dorvalnak is.
1837-ben szakított Marie-val, édesanyja meghalt, összetűzött költő- és íróbarátaival. Hirtelen elhallgatott, nem publikált, csak önmagának írt, elkezdte remete életét. 1845-ben hatszori sikertelen próbálkozás után lehetett csak a Francia Akadémia tagja. Odaadóan ápolta a szinte teljesen vak feleségét. 1863-ban gyomorrákban halt meg.
{{cite web}}: Check date values in: |accessdate= (súgó)