| Allantoin | |
 | |
| IUPAC-név | (2,5-dioxo-4-imidazolidinil)-karbamid |
| Más nevek | 5-ureidohidantoin |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | EINECS =&c=1&v= 97-59-6 EINECS = |
| PubChem | 204 |
| ChemSpider | 199 |
| EINECS-szám | 202-592-8 |
| DrugBank | DB11100 |
| KEGG | D00121 |
| ChEBI | 15676 |
| RTECS szám | YT1600000 |
| SMILES | O=C1C(NC(=O)N1)NC(=O)N |
| InChIKey | POJWUDADGALRAB-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 83514 |
| UNII | 344S277G0Z |
| ChEMBL | CHEMBL593429 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C4H6N4O3 |
| Moláris tömeg | 158,1164 g/mol |
| Megjelenés | fehér kristályos por |
| Sűrűség | 1,45 g/cm³ |
| Oldhatóság (vízben) | 0,5% (25 °C) |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
Az allantoin (INN: allantoin) egy heterociklusos szerves vegyület, összegképlete C4H6N4O3. Az allantoint először 1800-ban izolálták marhamagzatléből és borjúvizeletből, majd 1838-ban mesterségesen is előállította Liebig és Wöhler. A fehérjeanyagcsere egyik terméke, a purinvázas vegyületek biológiai lebomlásának végterméke. Mesterségesen húgysav lúgos permanganátoldatos oxidációjával vagy karbamid és diklór-ecetsav együttes melegítésével állítható elő. Színtelen hasábokban kristályosodik, vízben (0,5%) és etanolban (0,2%) oldható; kémhatása közömbös. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Allantoinum néven hivatalos. Amfoter tulajdonságú: savakkal sókat, míg lúgokkal allantoinátokat képez.