Ambrosiaster

Ambrosiaster vagy Pseudo-Ambrosius a modern kutatásban használt elnevezés egy olyan latin nyelvű keresztény íróra és bibliaértelmezőre, akinek valódi nevét nem ismerjük. A 4. század második felében, valószínűleg Rómában, I. Damáz pápa pápasága idején működött. A 4. századi latin bibliaértelmezés egyik jelentős alakja: nevéhez kötik a Szent Pál tizenhárom leveléhez – a Zsidókhoz írt levél kivételével – készült legkorábbi fennmaradt teljes latin páli kommentárt.

A szerzőhöz kötik a középkorban Szent Ágoston neve alatt hagyományozott Quaestiones Veteris et Novi Testamenti című kérdés-felelet gyűjteményt is. Művei fontos forrásai a Vulgata előtti latin bibliai szövegnek, a 4. század végi római keresztény közösség egyházi vitáinak, valamint a kegyelem, a törvény, a szabad akarat, az eredendő bűn és az egyházi rend korai latin teológiai tárgyalásának.

Neve és a hagyományozás

Az Ambrosiaster nem személynév, hanem tudományos elnevezés. A szó nagyjából „Ambrus-szerűt”, „ál-Ambrust” vagy „Ambrus-utánzatot” jelent, és arra utal, hogy a Pál-levelekhez írt kommentárt a középkori kézirati hagyomány hosszú ideig Szent Ambrus műveként őrizte. A szerzőre a nemzetközi szakirodalomban a Pseudo-Ambrosius vagy angolul Pseudo-Ambrose megjelölés is előfordul, de a mai kutatásban az Ambrosiaster név a legelterjedtebb.

A Quaestiones Veteris et Novi Testamenti kéziratai ezzel szemben többnyire Ágoston neve alatt terjedtek. A két mű közös szerzőségét a modern filológiai kutatás különösen Alexander Souter munkái nyomán fogadta el széles körben. Souter összehasonlította a Pál-kommentár és a Quaestiones nyelvét, bibliai idézeteit, jellegzetes szóhasználatát és gondolati párhuzamait, és arra a következtetésre jutott, hogy a két korpusz ugyanazon szerzőtől származik.

A humanista korban Rotterdami Erasmus az Ambrusnak tulajdonított művek kiadásakor kétségbe vonta, hogy a Pál-kommentár valóban Milánó püspökétől származna. Régebbi lexikonok és kézikönyvek gyakran úgy fogalmaztak, hogy Erasmus alkotta az Ambrosiaster nevet. Jan Krans vizsgálata ezt pontosította: a név legkorábbi ismert előfordulása Franciscus Lucas Brugensis 1580-ban megjelent Notationes in sacra Biblia című munkájához köthető, noha Erasmus szerepe az Ambrus-attribúció megkérdőjelezésében továbbra is meghatározó.

Keletkezési helye és kora

Ambrosiaster művei belső utalásaik alapján I. Damáz pápa idejére (366–384) keltezhetők. A kommentár egyik helyén Damázt a római egyház akkori vezetőjeként említi, a Quaestiones pedig Rómára és környékére utaló megjegyzéseket tartalmaz. A kutatók többsége ezért római szerzővel számol, aki a 370-es és 380-as évek teológiai, bibliai és egyházfegyelmi vitái közegében dolgozott.

A korszak Rómája a konstantini fordulat utáni latin kereszténység egyik központja volt. Damáz pápasága alatt a római egyház részt vett a niceai hit körüli vitákban, a vértanúk kultuszának ápolásában, a latin nyelvű keresztény műveltség formálásában és a bibliai szövegek revíziójában. Szent Jeromos római tartózkodása, a Vulgata előzményei, valamint a 381-es konstantinápolyi zsinat és a 382-es római zsinat teológiai hatása mind ahhoz a háttérhez tartozik, amelyben Ambrosiaster művei értelmezhetők.

A szerző társadalmi helyzetéről nincs közvetlen adat. Jogi kifejezései, római intézményi ismeretei és a helyi egyházi viták iránti érdeklődése miatt egyes kutatók jogi képzettségű, esetleg közigazgatási tapasztalattal rendelkező szerzővel számoltak. David G. Hunter inkább római klerikusként, talán presbiterként értelmezi, míg mások magasabb társadalmi rangú laikust vagy a római püspöki környezet közelében álló értelmiségit feltételeztek. Ezek a feltevések a művek belső jegyeire épülnek, de egyik sem azonosítja bizonyosan a szerzőt.

Művei

Nyelvi és stilisztikai jellemzői

Ambrosiaster stílusa tömör, gyakorlati és gyakran jogiasan precíz. Latin nyelve kevésbé retorikus, mint Ambrusé, és ritkábban él hosszú allegorikus kitérőkkel. Magyarázatai általában a szöveg közvetlen problémájára összpontosítanak: mit jelent a bibliai mondat, milyen teológiai következménye van, és milyen egyházi vagy erkölcsi kérdést világít meg.

Érvelésében gyakori a kérdés-felelet forma, amely a Quaestiones szerkezetében nyíltan megjelenik, de a kommentárokban is érezhető. A szerző sokszor röviden megfogalmaz egy nehézséget, majd logikai vagy jogi jellegű megkülönböztetéssel válaszol rá. Ez a módszer jól illeszkedik a római késő antik vitakultúrához, ugyanakkor nem teszi őt hivatásos jogásszá: a jogi terminológia elsősorban teológiai és bibliaértelmezési célokat szolgál.

Görög nyelvi ismeretei korlátozottak lehettek. A görög szövegre csak ritkán utal, és exegetikai munkája alapvetően latin bibliai hagyományra épül. Ez megkülönbözteti azoktól a kortárs vagy közel kortárs szerzőktől, akik tudatosabban használták a görög filológiai hagyományt. Ambrosiaster ezzel együtt nem pusztán „helyi” szerző: művei a latin Nyugat egyik legkorábbi rendszeres Pál-értelmezését képviselik.

Exegézise és teológiája

Ambrosiaster exegézise általában a szó szerinti, történeti és logikai értelemre irányul. Nem utasít el minden tipológiát vagy lelki értelmezést, de korához képest visszafogottan bánik az allegóriával. A páli levelek magyarázatában különösen a törvény, a hit, a kegyelem, az emberi természet, a bűn és a szabad akarat kérdései kerülnek előtérbe.

Teológiája a 4. századi római niceai kereszténység vitáiban helyezhető el. A kommentár és a Quaestiones több ponton antiariánus irányultságú: a Fiú és a Szentlélek istenségének kérdése nem elvont spekulációként, hanem az egyházi hit védelmének részeként jelenik meg. De Bruyn szerint a Rómaiakhoz írt kommentár egyes későbbi recenziói a Szentlélek istenségére vonatkozó római zsinati megfogalmazásokhoz is kapcsolódnak. A szerző más irányzatokkal, például manicheus, marcionita, fotiniánus és novaciánus nézetekkel is vitázik, bár ezek a polemikus utalások nem mindig rendszeres értekezés formájában, hanem az egyes bibliai helyek magyarázatában jelennek meg.

A kegyelemről és az eredendő bűnről vallott felfogása miatt a régebbi összefoglalók gyakran Hippói Szent Ágoston előfutárának tekintették. Ezt a megállapítást árnyalni kell. Ambrosiaster valóban fontos előzménye az Ágoston és Pelagius körüli későbbi viták értelmezéstörténetének, különösen a Rómaiakhoz írt levél 5. és 7. fejezetének magyarázatában. Ugyanakkor teológiája nem sorolható egyszerűen sem ágostoni, sem pelagiánus kategóriába: a bűn örökségéről, az akarat szabadságáról és az isteni segítségről szóló megállapításai a 4. század végi római kontextusban értelmezendők.

A zsidó-keresztény viszony és a törvény kérdése a Rómaiakhoz írt kommentár egyik központi témája. Ambrosiaster a mózesi törvényt, a természetjogot és a római jogot egymással kapcsolatban tárgyalja. A mózesi törvény isteni eredetét védi a radikális törvényellenes nézetekkel szemben, ugyanakkor keresztény értelmezésében különbséget tesz a törvény erkölcsi és szertartási elemei között. Zsidósággal kapcsolatos polemikus megjegyzései a késő antik keresztény identitásképzés részei, és elsősorban a törvény, a körülmetélés, a szertartások és a Krisztusban beteljesedett ígéretek kérdéseihez kapcsolódnak.

Ambrosiaster a pogány vallási környezetet sem semleges leíróként, hanem keresztény apologétaként szemléli. Írásaiban megjelennek a római társadalomban ismert misztériumvallások és kultuszok – például Mithrász, Anubisz és Kübelé kultusza –, de többnyire kritikai és hitvédelmi összefüggésben. Különösen fontos az asztrológia és a fatalizmus bírálata: számára a csillagok által meghatározott sors tanítása az ember erkölcsi felelősségét, a szabad akaratot és az isteni gondviselést érintő teológiai probléma.

Személyazonosságának kérdése

Ambrosiaster azonosítására sok kísérlet történt, de egyik sem vált általánosan elfogadottá. A középkorban a Pál-kommentárt gyakran Ambrusnak tulajdonították, Augustinus pedig egy helyen Hilarius neve alatt idézett belőle; ezért egyes kutatók Poitiers-i Szent Hilárt, mások Hilarius nevű római vagy paviai személyt kerestek a háttérben. Ezek az azonosítások kronológiai, stiláris vagy teológiai okokból nem tekinthetők meggyőzőnek.

A 19–20. századi kutatásban felmerült a római skizmatikus Faustinus, a konvertita zsidó Izsák, Decimus Hilarianus Hilarius, Remesianai Szent Niketasz és más személyek neve is. Germain Morin először Izsákkal, később Hilariusszal, majd más jelöltekkel próbálta azonosítani a szerzőt; saját korábbi javaslatait is módosította. Az Izsák-hipotézist ma rendszerint elvetett vagy legalábbis bizonyítatlan azonosítási kísérletként kezelik, nem pedig elfogadott megoldásként.

A jelenlegi óvatos álláspont szerint Ambrosiaster valószínűleg Rómában működő, latin műveltségű keresztény szerző volt, talán a római klérus tagja, esetleg presbiter. Hunter különösen azt hangsúlyozta, hogy műveiből egy mérsékelt, római szemléletű klerikus képe rajzolódik ki, aki jól ismerte a helyi egyházi vitákat és a római társadalmi-jogi környezetet. Sok újabb vizsgálat nem is a pontos név megtalálását tekinti elsődlegesnek, hanem azt a római keresztény értelmiségi típust vizsgálja, amely a művekből kirajzolódik.

Újabban is születtek merészebb azonosítási javaslatok. Isabella Image például Marcella római arisztokrata nővel hozta kapcsolatba Ambrosiastert, a Jeromossal való intellektuális kapcsolat és a római aszketikus körök alapján. Az ilyen javaslatok jelzik, hogy a szerző kilétének kérdése továbbra is élő kutatási probléma, de nem változtatnak azon, hogy konszenzusos azonosítás jelenleg nincs.

Hatása és jelentősége

Ambrosiaster jelentősége több területen mutatkozik meg. A Pál-kommentár a latin nyelvű páli exegézis egyik legkorábbi és legfontosabb dokumentuma. Régi és újabb értékelések szerint a Pál-levelek magyarázatai között a 16. századig alig akadt nála rendszeresebb latin kommentár. Magyarázatai tömörek, gyakran gyakorlatiak, és sok adatot őriznek a 4. századi római keresztény élet dogmatikai, fegyelmi és társadalmi kérdéseiről.

A kommentár szövegkritikai jelentősége abból adódik, hogy a Jeromos-féle Vulgata előtti latin páli szöveg egyik fontos tanúja. Ambrosiaster bibliai idézetei számos helyen eltérnek a későbbi Vulgatától, ezért a latin Újszövetség korai történetének kutatásában is használják. A kézirati hagyományban fennmaradt több recenzió arra is lehetőséget ad, hogy a kutatók egy késő antik szerző saját átdolgozó munkáját vizsgálják.

Recepciója összetett. Mivel művei Ambrus, illetve Ágoston neve alatt terjedtek, tekintélyük a középkorban gyakran e két nagy egyházatya nevéhez kapcsolódott. Pelagius és Ágoston is ismerték vagy használták a Pál-kommentár egyes részeit. A későbbi kegyelemtani és bűntani viták felől nézve Ambrosiaster különösen a Rómaiakhoz írt levél 5. és 7. fejezetének magyarázata miatt vált fontossá, de gondolkodása saját 4. századi római kontextusában érthető meg a legpontosabban.

A reformáció korában és az azt követő hitvitákban Ambrosiaster páli magyarázatai új összefüggésbe kerültek. Különösen a Római levélhez kapcsolódó, sola fide formulát tartalmazó szakaszok váltak jelentőssé a megigazulásról szóló vitákban. Mivel a kommentár sokáig Ambrus neve alatt terjedt, egyes reformációkori és későbbi hivatkozások Ambrosiaster megjegyzéseit még Ambrus tekintélyéhez kapcsolták. A 20–21. századi szakirodalom ugyanakkor óvatosan kezeli ezt a recepciót: Ambrosiaster használja a „hit által” és „hit által egyedül” nyelvezetét, de ennek jelentése nem azonosítható egyszerűen a 16. századi protestáns megigazulástan teljes rendszerével.

Kutatásának története

Ambrosiaster kutatásának első nagy modern fordulópontja Erasmus szövegkritikai megfigyelése volt, amely elválasztotta a Pál-kommentárt Ambrus hiteles műveitől. A 19. század és a 20. század eleje a szerző azonosítására irányuló hipotézisek kora volt. Langen, Morin, Zahn, Burn, Wittig és mások különböző személyeket javasoltak, de egyik megoldás sem bizonyult döntőnek.

Alexander Souter 1905-ös monográfiája és 1908-as Quaestiones-kiadása megalapozta a modern filológiai kutatást. Souter a Pál-kommentár és a Quaestiones közös szerzősége mellett érvelt, és részletesen vizsgálta a szerző nyelvét, bibliai idézeteit és kézirati hagyományát. Heinrich J. Vogels később a Pál-kommentár kritikai kiadásával és a recenziók vizsgálatával új szintre emelte a szövegtörténeti kutatást.

A 20. század vége és a 21. század kutatása már kevésbé a szerző „valódi nevét” keresi, és inkább a művek teológiai, társadalmi, politikai és jogi kontextusát elemzi. Sophie Lunn-Rockliffe Ambrosiaster politikai teológiáját, David G. Hunter római klerikusi és egyháztörténeti jelentőségét, Theodore S. de Bruyn a recenziók és a bibliaértelmezés fejlődését, H. A. G. Houghton pedig a korai latin kommentárkéziratok szerkezeti sajátosságait vizsgálta. Az újabb tanulmányok közé tartoznak a zsidó-keresztény viszonyról, a nemiségről, a bűnről, a jogról és a szerző személyazonosságáról szóló munkák is.

Főbb kiadások

• Commentaria in Epistolas B. Pauli, in Jacques Paul Migne (szerk.): Patrologia Latina, vol. 17, 45–508. A régi kiadás még Ambrus művei között közli.
• Heinrich J. Vogels (szerk.): Ambrosiastri qui dicitur commentarius in epistulas Paulinas. CSEL 81/1–3. Bécs: Hoelder-Pichler-Tempsky, 1966–1969.
• Alexander Souter (szerk.): Pseudo-Augustini Quaestiones Veteris et Novi Testamenti CXXVII. CSEL 50. Bécs–Leipzig: F. Tempsky – G. Freytag, 1908.
• Marie-Pierre Bussières (szerk. és ford.): Ambrosiaster. Contre les païens. Sur le destin. Questions sur l’Ancien et le Nouveau Testament 114–115. Sources Chrétiennes 512. Paris: Cerf, 2007.
• Theodore S. de Bruyn, David G. Hunter és Stephen A. Cooper (ford. és komm.): Ambrosiaster’s Commentary on the Pauline Epistles: Romans. Writings from the Greco-Roman World 41. Atlanta: SBL Press, 2017.

Jegyzetek

Források

• Vanyó László: Ókeresztény írók lexikona. Sajtó alá rend. és a bibliográfiát összeáll. Perendy László. Budapest: Szent István Társulat. 2004. 16–17. o. = Szent István Kézikönyvek, 10. ISBN 963-361-632-8  
• Magyar nagylexikon I. (A–Anc). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1993. 713. o. ISBN 963-05-6612-5  
• Schaefer, Francis: „Ambrosiaster”, in The Catholic Encyclopedia, vol. 1. New York: Robert Appleton Company, 1907.
• Crehan, J. H.: „Ambrosiaster”, in New Catholic Encyclopedia, 2. kiadás, vol. 1. Detroit–New York: Gale, 2003.

Irodalom

• Babiarz, Grzegorz: „Poznanie i wolna wola – dwie podstawowe kategorie antropologii Ambrozjastra”, Vox Patrum 35/63 (2015).
• Bussières, Marie-Pierre: „Les quaestiones 114 et 115 de l’Ambrosiaster ont-elles été influencées par l’apologétique de Tertullien?”, Revue des Études Augustiniennes 48 (2002), 101–130.
• Cain, Andrew: „In Ambrosiaster’s Shadow: A Critical Re-Evaluation of the Last Surviving Letter Exchange between Pope Damasus and Jerome”, Revue d’études augustiniennes et patristiques 51 (2005), 257–277.
• Cho, Dongsun: „Ambrosiaster on Justification by Faith Alone in His Commentaries on the Pauline Epistles”, Westminster Theological Journal 74/2 (2012), 277–290.
• de Bruyn, Theodore S.: „Ambrosiaster’s Revisions of His Commentary on Romans and Roman Synodal Statements about the Holy Spirit”, Revue d’études augustiniennes et patristiques 56/1 (2010), 45–68.
• de Bruyn, Theodore S.: „Ambrosiaster’s Interpretations of Romans 1:26–27”, Vigiliae Christianae 65/5 (2011), 463–483.
• Houghton, H. A. G.: „The Layout of Early Latin Commentaries on the Pauline Epistles and their Oldest Manuscripts”, in Markus Vinzent (szerk.): Studia Patristica XCI. Leuven: Peeters, 2017, 71–112.
• Hušek, Vít: „Inpossibile est non peccare. Kategorie hříchů u Ambrosiastera”, Studia Theologica 16/2 (2014).
• Hušek, Vít: „Ježíšovo příbuzenstvo u Ambrosiastera”, Studia Theologica 15/2 (2013).
• Hunter, David G.: „The Significance of Ambrosiaster”, Journal of Early Christian Studies 17/1 (2009), 1–26.
• Hunter, David G.: „Rivalry between Presbyters and Deacons in the Roman Church: Ambrosiaster and the Roman Synod of 378”, Vigiliae Christianae 71/5 (2017), 495–510.
• Hunter, David G.: „Ambrosiaster”, in Philip L. Reynolds (szerk.): Great Christian Jurists and Legal Collections in the First Millennium. Cambridge: Cambridge University Press, 2019, 252–266.
• Krans, Jan: „Who Coined the Name ‘Ambrosiaster’?”, in Jan Krans, L. J. Lietaert Peerbolte, Peter-Ben Smit és Arie W. Zwiep (szerk.): Paul, John, and Apocalyptic Eschatology. Leiden–Boston: Brill, 2013, 274–281.
• Lunn-Rockliffe, Sophie: Ambrosiaster’s Political Theology. Oxford: Oxford University Press, 2007.
• Souter, Alexander: A Study of Ambrosiaster. Cambridge: Cambridge University Press, 1905.
• Souter, Alexander: The Earliest Latin Commentaries on the Epistles of St. Paul: A Study. Oxford: Clarendon Press, 1927.

Kapcsolódó szócikkek

• Ókeresztény irodalom
• Szent Ambrus
• Hippói Szent Ágoston
• I. Damáz pápa
• Vetus Latina
• Vulgata
• Pseudo-Augustinus
• Arianizmus
• Manicheizmus
• Megigazulás

További információk

• Ambrosiaster – The Catholic Encyclopedia szócikke a New Advent oldalán
• Alexander Souter: A Study of Ambrosiaster – Internet Archive
• Pseudo-Augustini Quaestiones Veteris et Novi Testamenti CXXVII – Alexander Souter kritikai kiadása, Internet Archive
• Ambrosiaster, Commentary on Romans 7.1 – Judaism and Rome projekt