Élete
Gryphius apja, Paul Greif Glogau diakónja volt, de korán, 1621-ben elhalálozott. Mostohaapját, Michael Eder protestáns tanárt a császári csapatok elűzték röviddel azután, hogy 1628-ban Gryphius anyja tüdőbajban meghalt. Gryphius nem hagyhatta el a várost (mint minden 15 év alatti fiatal annak idején), de röviddel később követhette mostohaapját Driebitzbe, egy kis lengyel faluba. 1632-ben már Wschowában lakott és a görlitzi Augustum gimnázium diákja volt. 1634-től 1636-ig Gdańskba járt gimnáziumba. Ezt követően a Schönborner (lovagi) család házitanítója lett, később pedig az akkori Kelet-Poroszországban lakott, ahol több fontos művét írta.
1638-ban Gryphius elkísérte mecénása, Schönborner két fiát Hollandiába. Ő maga hat évig ott maradt és beiratkozott a leideni egyetemre. 1640-ben meghalt öccse, Paul, majd röviddel később húga, Anna Maria is, sőt Gryphius is komolyan megbetegedett. 1647. májusáig a Strasbourgban járt egyetemre. Ezután hazatért szülőföldjére, majd Berlinben tartózkodott. Évekkel később újabb utat tett Hollandiába.
1649. január 12-én Gryphius feleségül vette Rosina Deutschländert. A házasságból négy fiú és három lány született. Legidősebb fia, Christian Gryphius jelentette meg később apja írásait részben átdolgozott formában.
1662-ben IV. Vilmos Sachsen-Weimar hercege felvette Gryphiust a Societas Fructifera irodalmi egyletbe, a barokk irodalom legnagyobb egyesületébe. Itt a Halhatatlan nevet kapta. A kötheni társaságkönyvben megtalálható Gryphius bejegyzése a 788. számon.1664. július 14-én halt meg agyvérzésben.
Családját korán elvesztette, szülőhazája elpusztult a harmincéves háborúban és az azt követő fosztogatásokban. Káosz és vallási üldözések nyomták rá bélyegüket az őt körülvevő valóságra. Tragédiáiban és verseiben érthető módon központi helyet kapott a szenvedés, az erkölcs teljes kudarca a háborúban, az emberek magánya, békétlensége és őrülete. Több utalást is találunk költeményeiben az emberi hiúságra, a barokk korszak jellegzetes motívumára, minden emberi tevékenység hiábavalóságára, s könyörtelen halandóságára. Jó példa erre
Gryphius egyik költeménye: „Es ist alles eitel” (Minden hiúság). A német irodalomórák elmaradhatatlan tananyaga a „Tränen des Vaterlandes” (A haza könnyei, 1636.) című szonettje, amelyben Gryphius a háború keserveiről ír.
