Andrewsarchus mongoliensis

Andrewsarchus mongoliensis
	Evolúciós időszak: Középső eocén, 43–41 Ma PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N ↓
	Az állat rekonstrukciója
	Természetvédelmi státusz
	Fosszilis
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Főosztály:	Négylábúak (Tetrapoda);
Osztály:	Emlősök (Mammalia);
Alosztály:	Elevenszülő emlősök (Theria);
Csoport:	Eutheria;
Alosztályág:	Méhlepényesek (Placentalia);
Öregrend:	Laurasiatheria;
Csoport:	Scrotifera;
Csoport:	Ferungulata;
Csoport:	Patások (Ungulata);
Rend:	Párosujjú patások (Artiodactyla);
Csoport:	Artiofabula;
Csoport:	Cetruminantia;
Csoport:	Cetancodontamorpha;
Nem:	Andrewsarchus; Osborn, 1924
Faj:	A. mongoliensis;
Tudományos név
	Andrewsarchus mongoliensis; Osborn, 1924
Szinonimák
	Paratriisodon Chow, 1951;
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Andrewsarchus mongoliensis témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Andrewsarchus mongoliensis témájú kategóriát.

Az Andrewsarchus mongoliensis az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a Cetancodontamorpha csoportjába tartozó fosszilis faj. Ezzel a besorolással, a legközelebbi rokonai a szintén fosszilis entelodontidák, továbbá a mai állatok közül a vízilófélék (Hippopotamidae) és a cetek (Cetacea) váltak. Korábban a mára már kihalt Mesonychia rendbe volt besorolva.

Az 1920-as években Mongóliában járt Roy Chapman Andrews vezette amerikai expedíció fedezte fel.

Jellemzői

Koponyahossza elérte a 83,4 centimétert. Ez háromszor olyan hosszú, mint egy farkaskoponya, és kétszer olyan hosszú, mint a mai legnagyobb ragadozó, a Kodiak-medve (Ursus arctos middendorffi) koponyája. Az Andrewsarchus mongoliensis fogainak száma nem redukálódott, a metszőfogak feltűnően nagyok. A koponya hatalmas, oldalirányban kissé összenyomott, a száj nagyra tátható. A mellső és a hátulsó végtagokon négy ujj volt; a hüvelykujj elcsökevényesedett. Az ujjakon lévő paták a vízilovak és egyéb, primitív állatok patáira emlékeztettek. Az állat életmódjáról keveset tudunk: fogazata arra enged következtetni, hogy fő tápláléka hús volt, de alkalomadtán növényeket is fogyasztott.

Legfontosabb adatai

Adat	Érték
Földtörténeti kor	középső eocén, 43-41 millió éve
Földrajzi elterjedés	Ázsia (Mongólia)

Képek

Az Andrewsarchus mongoliensis felső állcsontja az angliai Natural History Museum-ban
Néhány óriás ragadozó, köztük narancs színnel jelölt Andrewsarchus és az ember méretének összehasonlítása

Jegyzetek

↑ Spaulding, M; O'Leary, MA; Gatesy, J (2009). "Relationships of Cetacea (Artiodactyla) Among Mammals: Increased Taxon Sampling Alters Interpretations of Key Fossils and Character Evolution". PLoS ONE. 4 (9): e7062. doi:10.1371/journal.pone.0007062. PMC 2740860. PMID 19774069.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)
1 2 Osborn, H. F. (1924). "Andrewsarchus, giant mesonychid of Mongolia". American Museum Novitates (146). 2020. november 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 23.

Források

(magyarul) J. Beneš – Z. Burian: Az ősidő állatai. Gondolat, Budapest, 1989. ISBN 963-282-137-8
Osborn, H.F. 1924: Andrewsarchus, giant mesonychid of Mongolia. American Museum novitates, (146)
ION
Nomenclator Zoologicus

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Spauldingetal2009-1] Spaulding, M; O'Leary, MA; Gatesy, J (2009). "Relationships of Cetacea (Artiodactyla) Among Mammals: Increased Taxon Sampling Alters Interpretations of Key Fossils and Character Evolution". PLoS ONE. 4 (9): e7062. doi:10.1371/journal.pone.0007062. PMC 2740860. PMID 19774069.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: jelöletlen szabad DOI (link) CS1 karbantartás: oldalszám helyett cikk száma (link) CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

[Osborn1924-2] 1 2 Osborn, H. F. (1924). "Andrewsarchus, giant mesonychid of Mongolia". American Museum Novitates (146). 2020. november 2. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2016. szeptember 23.