Angela Carter

Angela Carter
Kék tábla egykori lakóhelyén, a claphami The Chase 107. szám alatt (London)
Kék tábla egykori lakóhelyén, a claphami The Chase 107. szám alatt (London)
SzületettAngela Olive Stalker
1940. május 7.
Eastbourne, Anglia, Egyesült Királyság
Elhunyt1992. február 16. (51 évesen)
London,  Anglia
ÁlneveAngela Olive Carter
Állampolgárságabrit
Nemzetiségebrit
Foglalkozása
TisztségeBooker Prize judge
Iskolái
  • Bristoli Egyetem
  • Streatham and Clapham High School
Kitüntetései
Halál okatüdőrák
SírhelyePutney Vale-i temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Angela Carter témájú médiaállományokat.

Angela Olive Pearce (korábban Carter, született Stalker, Angela Carter néven publikált) (Eastbourne, 1940. május 7. –‎ London, 1992. február 16.) angol regényíró, novellaíró, költő és újságíró, aki feminista, mágikus realizmusáról és pikareszk műveiről ismert. Legismertebb a The Bloody Chamber című könyve, amely 1979-ben jelent meg. 2008-ban a The Times Cartert a tizedik helyre sorolta az „50 legnagyobb brit író 1945 óta” listáján. 2012-ben a Nights at the Circus-t a James Tait Black Memorial Prize valaha volt legjobb nyertesének választották.

Életrajza

1940-ben, Eastbourne-ben Angela Olive Stalker néven született Sophia Olive (született: Farthing; 1905–1969), a Selfridge's pénztárosa és Hugh Alexander Stalker (1896–1988) újságíró gyermekeként. Cartert gyerekként evakuálták, hogy Yorkshire-ben éljen anyai nagyanyjával. Miután a dél-londoni Streatham and Clapham High Schoolban végzett, újságíróként kezdett dolgozni a The Croydon Advertisernél, apja nyomdokaiba lépve. Carter a Bristoli Egyetemre járt, ahol angol irodalmat tanult.

Kétszer ment férjhez, először 1960-ban Paul Carterhez, majd 1972-ben elvált. 1969-ben Somerset Maugham-díjának bevételét arra használta fel, hogy elhagyja férjét, és két évre Tokióba költözött, ahol a Nothing Sacred (1982) című művében azt állítja, hogy "megtanulta, mit jelent nőnek lenni, és radikalizálódott". Ott szerzett tapasztalatairól a New Society cikkeiben és a Fireworks: Nine Profane Pieces (1974) című novellagyűjteményben írt, Japánban szerzett tapasztalatairól pedig a The Infernal Desire Machines of Doctor Hoffman (1972) című könyvben is olvashatunk.

Ezután felfedezte az Egyesült Államokat, Ázsiát és Európát, amihez hozzájárult folyékony francia és német nyelvtudása. Az 1970-es évek végén és a 80-as évek nagy részét íróként töltötte egyetemeken, köztük a Sheffieldi Egyetemen, a Brown Egyetemen, az Adelaide-i Egyetemen és a Kelet-Angliai Egyetemen. 1977-ben Carter találkozott Mark Pearce-szel, akitől egy fia született és akivel nem sokkal halála előtt házasodtak össze. 1979-ben megjelent mind a The Bloody Chamber, mind feminista esszéje, a The Sadeian Woman and the Ideology of Pornography. Az esszében Marina Warner(wd) írónő szerint Carter „dekonstruálja A Véres Kamra mögött meghúzódó érveket. A vágyról és annak elpusztításáról, a nők önégetéséről, arról, hogy a nők hogyan viszonyulnak rabszolgaságuk állapotához. Sokkal függetlenebb gondolkodású volt, mint kora hagyományos feministája.”

Amellett, hogy termékeny szépirodalmi író, Carter számos cikkben közreműködött a The Guardian, a The Independent és a New Statesman(wd) lapokban, amelyeket a Shaking a Leg című kiadványban gyűjtött össze. Számos novelláját adaptálta rádióra, és két eredeti rádiódrámát írt Richard Daddról(wd) és Ronald Firbankről(wd). Két fikcióját filmre adaptálták: a The Company of Wolves (1984) és a The Magic Toyshop (1967). Aktívan részt vett mindkét adaptációban; forgatókönyveit az összegyűjtött drámai írásokban, a The Curious Room-ban publikálják, rádiós forgatókönyveivel, Virginia Woolf Orlando: A Biography című operájának librettójával, a The Christchurch Murders című, még el nem készült forgatókönyvvel. Gyilkosságok (ugyanazon az igaz történeten alapul, mint Peter Jackson Mennyei teremtményei) és egyéb művek. Ezeket az elhanyagolt műveket, valamint vitatott televíziós dokumentumfilmjét, a The Holy Family Albumot tárgyalja Charlotte Crofts könyve, az Anagrams of Desire (2003). Nights at the Circus című regénye 1984-ben elnyerte a James Tait Black Memorial Prize-t. Utolsó regénye, a Wise Children egy szürreális vad utazás a brit színházi és zenei hagyományokon.

Carter 1992-ben, 51 évesen halt meg londoni otthonában, miután tüdőrákban szenvedett. Halálakor elkezdett dolgozni Charlotte Brontë Jane Eyre-jének folytatásán, amely Jane mostohalányának, Adèle Varensnek a későbbi életén alapult; csak egy szinopszis maradt fenn.

Idézet

„A vígjáték olyan tragédia, amely másokkal történik.”

– Wise Children (1991), ch. 5. (213. o.)

Művei

Regények

Novellák

Versgyűjtemények

Drámai művek

Gyermekkönyvek

Non-fiction

Két bejegyzést írt a Japan Culture Institute által 1975-ben kiadott "A Hundred Things Japanese"-ban. ISBN 0-87040-364-8

Szerkesztőként

Fordítóként

Filmadaptációk

Rádiójáték

Televízió

Jegyzetek

  1. ↑ "LIBRIS". Svéd Nemzeti Könyvtár. 2012. október 1. Hozzáférés: 2018. augusztus 24.
  2. ↑ "www.ed.ac.uk/news/events/tait-black/winners/fiction". Hozzáférés: 2016. március 16.
  3. ↑ "www.theguardian.com/books/1992/feb/17/fiction.angelacarter". Hozzáférés: 2016. március 16.
  4. 1 2 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven). Hozzáférés: 2015. október 10.
  5. 1 2 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  6. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  7. 1 2 "ISFDB" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  8. 1 2 "Discogs". Discogs. Hozzáférés: 2017. október 9.
  9. ↑ The 50 greatest British writers since 1945. 5 January 2008. The Times. Retrieved on 27 July 2018.
  10. ↑ A James Tait Black Memorial Prize olyan irodalmi díj, amelyet angol nyelvű irodalomért ítélnek oda.
  11. ↑ Alison Flood (2012. december 6.). "Angela Carter named best ever winner of James Tait Black award". The Guardian. Hozzáférés: 2012. december 6.
  12. ↑ A Selfridge’s, teljes nevén Selfridge’s & Co., egy csúcskategóriás áruházlánc az Egyesült Királyságban.
  13. ↑ http://www.angelacartersite.co.uk/ Archiválva 2018. március 7-i dátummal a Wayback Machine-ben. Retrieved 5 November 2015.
  14. 1 2 "Angela Carter". 1992. február 17. 2010. február 22. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2018. május 18. – via www.telegraph.co.uk.
  15. ↑ "Angela Carter - Biography". The Guardian. 2008. július 22. Hozzáférés: 2014. június 24.
  16. ↑ "Angela Carter's Feminism". www.newyorker.com.
  17. ↑ Hill, Rosemary (2016. október 22.). "The Invention of Angela Carter: A Biography by Edmund Gordon – review". The Guardian (brit angol nyelven). ISSN 0261-3077. Hozzáférés: 2017. szeptember 29.
  18. ↑ A New Society hetilap volt, amely társadalmi kutatásokkal és társadalmi és kulturális kommentárokkal foglalkozott, és 1962 és 1988 között jelent meg az Egyesült Királyságban.
  19. ↑ A University of East Anglia egy állami kutatóegyetem az angliai Norwichban.
  20. ↑ Gordon, Edmund (2016. október 1.). "Angela Carter: Far from the fairytale". Hozzáférés: 2019. május 13. – via www.theguardian.com.
  21. ↑ John Dugdale (2017. február 16.). "Angela's influence: what we owe to Carter". The Guardian.
  22. ↑ Dame Marina Sarah Warner, DBE (Paddington(wd), 1946. november 9.) angol történész, mitográfus, műkritikus, regény- és novellaíró.
  23. ↑ Marina Warner, speaking on Radio Three's the Verb, February 2012
  24. ↑ "Book of a Lifetime: Shaking a Leg, By Angela Carter". The Independent (brit angol nyelven). 2012. február 10. 2022. május 7. dátummal az eredetiből archiválva. Hozzáférés: 2017. szeptember 29.
  25. ↑ Richard Dadd (Chatham, 1817. augusztus 1. – Crowthorne(wd), 1886. január 7.) a viktoriánus korszak angol festője volt, aki tündérek és más természetfeletti témák ábrázolásáról, orientalista jeleneteiről és rejtélyes műfaji jeleneteiről ismert, amelyeket megszállott részletességgel jelenített meg.
  26. ↑ Arthur Annesley Ronald Firbank (London, 1886. január 17. – Róma, 1926. május 21.) innovatív angol regényíró volt.
  27. ↑ Jordison, Sam (2017. február 24.). "Angela Carter webchat – your questions answered by biographer Edmund Gordon". Hozzáférés: 2019. május 13. – via www.theguardian.com.
  28. ↑ Sarah Waters (2009. október 3.). "My hero: Angela Carter". The Guardian. Hozzáférés: 2014. június 24.
  29. ↑ Michael Dirda, "The Unconventional Life of Angela Carter - prolific author, reluctant feminist," The Washington Post, 8 March 2017.
  30. ↑ Clapp, Susannah (2006. január 29.). "The greatest swinger in town". The Guardian. London. Hozzáférés: 2010. április 25.
  31. ↑ Neil Patrick Jordan (1950. február 25. –) ír filmrendező, forgatókönyvíró, regény- és novellaíró.
  32. ↑ David Rogerson Wheatley (1949. december 20. – 2009. április 5.) brit film- és televíziórendező.
  33. ↑ Glyn Dearman (1939. december 30. – 1997. november 30.) angol színész, eredetileg gyerekszínész.

Fordítás

További információk