| Angelo Mai | |
| Született | 1782. március 7. Schilpario |
| Elhunyt | 1854. szeptember 8. (72 évesen) Albano Laziale |
| Állampolgársága | velencei |
| Nemzetisége | olasz |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Gregoriana Pápai Egyetem |
| {{{hivatal}}} | |
| Vallása | római katolikus egyház |
| Szerzetesrend | Jézus Társasága |
A Wikimédia Commons tartalmaz Angelo Mai témájú médiaállományokat. | |
Angelo Mai (Schilpario, 1782. március 7. – Castel Gandolfo, 1854. szeptember 9.) olasz származású római katolikus pap, régiségbúvár és nyelvész.
1797-ben belépett a Jezsuita rendbe, majd 1808-ban szentelték pappá. Előbb a milanói Ambrosiana-könyvtár felügyelője, majd 1819-től a Vatikáni Apostoli Könyvtár őre volt, 1838-ban pedig kardinális lett. Nevét a régi kódexekben felfedezett és addig ismeretlen latin klasszikusok iratainak kiadása tette ismertté. Kutatásainak legnevezetesebb eredménye a Vatikáni Apostoli Könyvtárban felfedezett De re publica (Róma, 1822), Cicero elveszettnek hitt munkájának kézirata. Egyéb kiadványai: Auctores classici e Vaticanis codicibus editi (10 kötet, Róma, 1828-38); Scriptorum veterum nova collectio (10 kötet uo. 1825-38); Spicilegium Romianum (10 kötet, uo. 1839-44); Nova patrum bibliotheca (8 kötet uo. 1852-71).