A jellegzetes angol humor magában hordozza a hétköznapi élet abszurditására célzó szatírát. Gyakori témái közé tartozik a szarkazmus, az önirónia, a tabu-döntögetés, a szójáték, a szellemesség (intelligens humor), az ugratás, a célozgatás, a sértegetés, vagy a társadalmi osztályokon való élcelődés. Mindezt gyakran "fapofával", teljességgel érzelemmentesen adják elő, mely a britek humorérzékére nagyban jellemző, más kultúrák népei azonban sokszor értetlenséggel fogadják. A britek szinte mindenből viccet csinálnak, a témák határtalanok és még kényes vagy vitát kiváltó kérdések tárgyalása során sem finomkodnak. Mindezek mellett is számos brit szituációs komédia-sorozat vált nemzetközi szinten is népszerűvé, melyek nyomán számos követője van az angol humornak Magyarországon is.
A humor az angolok életében a történelmi időkig nyúlik vissza. Már a Beowulf hőseposz, vagy Geoffrey Chaucer Canterbury mesék című gyűjteményében bizonyítéka lelhető fel a burkolt célozgatásoknak, de a népdalok, a vándorénekesek is gyakorta humoros témákat dolgoztak fel. A későbbiekben William Shakespeare komédiái jelentik a korra jellemző komikum lenyomatait, de még az olyan tragédiák is, mint a Hamlet, dán királyfi tartalmaznak ironikus kiszólásokat. A viktoriánus korban a paródiára, azaz mások kifigurázására építő szatírikus burleszk műfaj vált elterjedté. Jelenkorunkhoz közelebb, a 20. század első felében Max Miller brit humorista tette le névjegyét a stand-up műfajában és használt maga által kreált kétértelműségeket.
A célozgatás és a kétértelműség (főként, de nem kizárólagosan szexuális tartalmú) már a régmúlt idők humorában is megjelent. Sztereotíp karakterek (pl. lelkész, magas nő, elnyomott férj, kopasz alacsony férfi stb.) jelennek meg olyan 20. századi televíziós sorozatokban, mint például a Folytassa… filmsorozat (angolul: "Carry On..."), a The Benny Hill Show, a Monty Python Repülő Cirkusza bizonyos epizódjai (pl. "Nudge Nudge") vagy a Fekete Vipera. A 21. században egészen jelenkorunkig a szexualitás tekintetében a finomabb hangvétel vált uralkodóvá, ugyanakkor továbbra is jelen van, akár például egy süteménysütős versenyrealityben, mint amilyen a Sütimester (angolul: "The Great British Bake Off").
A maró társadalomkritika is része a brit szatírikus irodalomnak már Jonathan Swift óta. Görbe tükröt tart a kortárs társadalomnak, maró gúnnyal pellengérre állítja a jogtiprást, kifigurázza az igazságtalanságokat, csúfot űz a visszásságokból, nevetségessé teszi a képmutatást és más emberi gyarlóságokat, a kinevettetés fegyverét alkalmazza a morális rend helyreállításának érdekében. Ennek képviselője például Fay Weldon, Mikes György, vagy Terry Pratchett (Korongvilág regény-sorozat), akik az irónia eszközével élve illették kritikával a társadalmat. Televízióban a Csengetett, Mylord? (angolul: "You Rang, M'Lord?") helyezi szembe a felsőosztályt a szolgálókkal, az Igenis, miniszter úr! (angolul: "Yes Minister") szatirikus televíziós vígjáték-sorozat a politikai manipulációk világába engedett bepillantást, míg az Angolkák (angolul: "Little Britain") inkább a brit mindennapokat parodizálja és mutatja be eltorzítva.
Az abszurd vagy szürreális humor az oksági vagy kazuális gondolkodás szándékos megsértésén alapul, ezáltal nyilvánvalóan logikátlan eseményeket és viselkedéseket eredményez. Ábrázolásai általában bizarr egymás mellé állításokat, össze nem illőségeket, következetlenségeket, irracionális vagy abszurd helyzeteket, valamint értelmetlen kifejezéseket tartalmaznak. Színházi művek közül például a Rosencrantz és Guildenstern halott tragikomédiára jellemző az abszurd humor, a szépirodalom terén Douglas Adams műveiből a legismertebb Galaxis útikalauz stopposoknak számít teljességgel abszurd alkotásnak, míg a film világában a legnagyobbak között a Monty Python csoport munkássága (például a Brian élete című film) említendő, vagy a Terry Gilliam által rendezett Brazil című film. Népszerű abszurd humort felvonultató brit televíziós sorozatok voltak a Waczak szálló és a Halló, halló!.
A fekete vagy morbid vagy akasztófa-humor olyan komédiastílus, amely könnyeddé teszi az általában tabunak számító, súlyosnak vagy fájdalmasnak tartott témákat, azzal a céllal, hogy szellemi kényelmetlenséget, mélyebb utánagondolást váltson ki a közönségből, illetve hogy szórakoztassa azt. A fekete humort gyakran a groteszk műfajjal társítják. Hatását tekintve erősíti az elnyomottak hangulatát, és aláássa az elnyomók morálját. Wylie Sypher szerint „ha nevetni tudunk a gonoszságon és a bűnön, az azt jelenti, hogy legyőztük azokat”. Népszerű példa erre a típusú humorra a Gyalog galopp fekete lovagos jelenete.
A társadalmi témák között a kapcsolatteremtő képesség viccesen torzult formáinak, illetve az ezzel kapcsolatos zavarodottságnak a kifigurázása is kedvelt téma az angol humorban. Legismertebb reprezentánsa a Rowan Atkinson által alakított Mr. Bean figura, de népszerű a Miranda Hart főszereplésével sugárzott Miranda televíziós sorozat vagy A hivatal (angolul: "The Office") szituációs komédia. Sacha Baron Cohen, illetve az általa alakított Borat figurája pedig a felfokozott kulturális különbségekből csinál viccet.
{{cite encyclopedia}}: |volume= has extra text (súgó)