Atkák

Atkák
	Növényélősködő atkák (Hawaii, Oahu)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Csáprágósok (Chelicerata);
Osztály:	Pókszabásúak (Arachnida);
Csoport:	Atkák (Acari);
	Ez az élőlénycsoport a tudomány mai állása szerint nem rendszertani kategória.
Öregrendek
	atkaalakúak (Acariformes); nyűgatkák (Parasitiformes);
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Atkák témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Atkák témájú kategóriát.

Az atkák (Acari) korábbi rendszertanokban az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsében a pókszabásúak (Arachnida) osztályának atkák (Acari) alosztályába tartoztak. Rendkívül sok fajt felvonultató elavult taxon; az egyes fajok, csoportok életmódja és ennek megfelelően alakja, testfelépítése is roppant változatos.

Jellemzőik

Többségük kisebb mint 1 mm. Testük az ősi csáprágós felépítéshez képest leegyszerűsödött:

a proszóma és az opisztoszóma rendszerint összeolvadt,
testük nem szelvényezett, vagy ha igen, akkor ez másodlagosan jött létre.

Testüket két testtájra:

proteroszómára és
hiszteroszómára osztjuk.
A proteroszóma elülső, általában jól elkülönülő része a gnathoszóma (capitulum), aminek részei:
- a fej csúcsszelvénye,
- a csáprágók és
- a tapogatólábak.

A csáprágók 1-3 ízűek; a fajok életmódja szerint lehetnek ollósak, karmosak vagy szigonyszerűek. A gnathoszóma általában csőszerűen előre nyúlik; alsó és oldalsó részei a tapogatólábak összeforrt alapízei és azok függelékei – ez a felülről nyitott rész a hiposzóma. A hiposzómán előre nyúló csáprágókat felülről a homlok kettőzete mint felső ajak, (episzóma) fedi. Egy vagy két pár pontszemük van; egyes fajok szeme visszafejlődött. A gnathoszóma általában mozgathatóan kapcsolódik a proteroszóma prodoszómának nevezett, az első és második járólábat hordó részéhez.

Hátulsó testtájukat, a hiszteroszómát két nagyobb egységre tagoljuk:
- metapodoszóma – ebből nő ki a 3. és 4. lábpár, ,
- opisztoszóma.

A járólábakon karmok, tapadólebenyek és érzékelő szőrök nőhetnek, a víziatkáknál ezek mellett még felületnövelő szőrzet is. A lábak erőteljesen megrövidültek, némely csoportjaikban a lábak száma is redukálódott.

Idegrendszerük erősen központosított. Kültakarójuk gyakran lágy, kevés kitint tartalmaz. Egyes csoportjaikban megmaradtak a sztigma nyílások, mások légzőszervei eltűntek, a gázokat teljes testfelületükön, gyengén fejlett tracheákkal cserélik.

Szívük legfeljebb két kamrából áll. Kiválasztó szerveik csípőmirigyek és Malpighi-edények.

Életmódjuk

Az egyes taxonok, fajok életmódja igen változatos; szinte minden szárazföldi vagy vízi életközösségben részt vesznek. Vannak köztük:

lebomló szerves anyagokkal táplálkozók,
ragadozók,
növényevők,
növényi és állati paraziták is.

Több fajuk ismert mezőgazdasági, méhészeti stb. kártevő. A növényevő (fitofág) atkák a növény szöveteibe mélyesztik csáprágóikat, és azokkal szívják fel a növény nedvét. A növény szövetének pusztulása után újabb, egészséges szövetet támadnak meg. Fő ellenségeik a ragadozó atkák.

Tömegesen élnek:

a talajban,
a szerves törmelékekben,
az emlősök, madarak fészkeiben,
a lakásokban.

Váltivarúak; néhány fajuk partenogenezissel szaporodik. Egyedfejlődésük epimorfózis jellegű. Ősi sémája:

pete,
lárva stádiumok,
nimfa stádiumok,
imágó.

A lárvának csak 3 pár lába van, a nimfának és imágónak már 4 pár. A fejlődési stádiumok száma csoportonként eltérő: így például az óvantagok (Argas sp.) nimfa stádiumainak száma elérheti a nyolcat, míg például a madarak orratkáinak (Rhinonyssidae) partenogenetikus nőstényei nimfákat szülnek.

Rendszerezés

Az alosztályba az alábbi öregrendek és rendek tartoznak:

Nyűgatkák (Parasitiformes)
- Opilioacarida
- Holothyrida
- Kullancsalakúak (Ixodida)
- Mesostigmata
Atkaalakúak vagy valódi atkák (Acariformes)
- Bársonyatka-alakúak (Trombidiformes)
- Rühatkaalakúak (Sarcoptiformes)

Jegyzetek

↑ Dabert M, Witalinski W, Kazmierski A, Olszanowski Z, Dabert J (2010. július). "Molecular phylogeny of acariform mites (Acari, Arachnida): strong conflict between phylogenetic signal and long-branch attraction artifacts". Mol Phylogenet Evol. 56 (1): 222–241. doi:10.1016/j.ympev.2009.12.020. PMID 20060051.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)

Források

További információk

Akták a kertben - Kertportál Növényvédelem

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[Dabert_2010-1] Dabert M, Witalinski W, Kazmierski A, Olszanowski Z, Dabert J (2010. július). "Molecular phylogeny of acariform mites (Acari, Arachnida): strong conflict between phylogenetic signal and long-branch attraction artifacts". Mol Phylogenet Evol. 56 (1): 222–241. doi:10.1016/j.ympev.2009.12.020. PMID 20060051.{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)