| Bajszos alka | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Aethia pygmaea (Gmelin, 1789) | ||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Bajszos alka témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Bajszos alka témájú médiaállományokat és Bajszos alka témájú kategóriát.
|
A bajszos alka (Aethia pygmaea) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe és az alkafélék (Alcidae) családjába tartozó faj.
A fajt Johann Friedrich Gmelin német természettudós írta le 1789-ben, az Alca nembe Alca pygmaea néven.
A Csendes-óceán északi részén, az Ohotszki-tenger északkeleti részén, a Parancsnok-szigeteken, a Kuril-szigeteken és az Aleut-szigeteken honos. Télen eljut Japán keleti partjaira is.
Természetes élőhelyei a sziklás szigetek, tengerpartok és a nyílt óceán. Nem vonuló, de kóborló faj.
Testtömege 116–127 gramm.
Főleg rákokkal táplálkozik, de ritkán apró halakat és tintahalakat is fogyaszt, melyeket lemerülve szerez meg.
Telepesen fészkel. Sziklák közé, repedésekbe, vagy üregekbe készíti fészkét.
Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma 67,000 pélány körüli és ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szintet. A Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.