| Basch Gyula | |
| Önarckép (1921) | |
| Született | 1851. április 9. Pest |
| Elhunyt | 1928. január 2. (76 évesen) Baden bei Wien |
| Állampolgársága | magyar |
| Gyermekei | Basch Andor |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | École des Beaux-Arts (1873–1874) |
| Sírhelye | Fiumei úti sírkert (Jobb oldali falsírboltok-533) |
A Wikimédia Commons tartalmaz Basch Gyula témájú médiaállományokat. | |
Basch Gyula (Pest, 1851. április 9. – Baden, 1928. január 8.) festőművész, Basch Andor festő apja.
Basch Fülöp (1821–1901) kereskedelmi tanácsos, földbirtokos, az első budapesti gőzmalom részvénytársaság elnöke és Wodianer Jozefa (1828–1883) fia. A gimnázium elvégzése után a zürichi műszaki főiskolán mérnöki diplomát szerzett (1872). 1873–1874-ben művészeti tanulmányokat folytatott a párizsi École des Beaux-Arts-on (képzőművészeti főiskola). Bár mérnökként is dolgozott, később teljesen a festészetnek adta át magát. 1920-tól Baden bei Wien egyik szanatóriumának lakója volt.
Főleg mint arcképfestő működött, de festett életképeket is, az 1880-as évek novellisztikus fölfogásában. Először a Műcsarnok 1886-iki őszi tárlatán állított ki. Ismertebb életképei: Hapták; Elhagyottan; Kis makacs; Miből éljünk?; Bűnhődés, ez utóbbi a Szépművészeti Múzeumban. A Műcsarnoknak két ízben elnöke volt. 1928-ban a Nemzeti Szalon emlékkiállítást rendezett képeiből.
Felesége Krausz Teréz volt, Krausz Mayer kereskedő, nagyiparos és Lőwy Amália lánya.
Gyermekei:
