Bazofil granulocita

Bazofil granulocita festett vérkeneten és rajzon. A kevésbé lebenyezett sejtmag mellett látszanak a kékeslilán festődő granulumok

A bazofil granulociták vagy bazofilek a fehérvérsejtek egyik csoportja. A granulocitákon belül a legnagyobb és egyben a legritkább (kb. a fehérvérsejtek 0,5-1%-a) típus. Az immunválasz során lejátszódó gyulladásos folyamatokban, valamint az akut és krónikus allergiás megbetegedésekben (anafilaxia, asztma, atópiás dermatitisz, szénanátha) játszanak szerepet. Képesek a fagocitózisra (más sejtek vagy sejttörmelékek bekebelezésére), a gyulladás megindítására hisztamint és szerotonint termelnek, heparinnal pedig megakadályozzák a véralvadást. Korábban úgy gondolták, hogy a hízósejtek kötőszövetbe vándorolt bazofilek, de mára kiderült, hogy differenciálódásuk más úton történik.

A bazofileket 1879-ben fedezte fel a német Paul Ehrlich. Nevüket onnan kapták, hogy a citoplazmákban található granulumok a festés során a bázikus festékeket veszik fel.

Szerkezete

A bazofil granulociták citoplazmája számos nagy szemcsét (granulumot) tartalmaz, amelyek megfestve optikai mikroszkóp legtöbbször teljesen eltakarják a sejtmagot. A sejtmag kevésbe tagolt mint a többi (eozinofil és neutrofil) granulocita esetében, általában két lebenyre oszlik. Külső megjelenésre és funkcióban nagyon hasonlít hozzá a granulociták egy másik csoportja, a hízósejtek. Mindkét sejttípus hisztamint tartalmaz, azonban a két csoport a fehérvérsejtek differenciálódásának más ágán halad végig és a hízósejtek nem kerülnek ki a véráramba, hanem a kötőszövetekben találhatók. Szükség esetén (gyulladás megindulásakor) a bazofilek is elhagyják a keringést és a szövetekbe vándorolnak.

Feladata

A többi fehérvérsejthez hasonlóan a csontvelőben termelődik. A bazofilek a különféle gyulladásos folyamatokban játszanak szerepet, főleg amelyek allergiás reakcióhoz kapcsolódnak. Az általuk szekretált heparin megakadályozza a vér gyors alvadását, a hisztamin pedig ellazítja a vérereket, így elősegíti a szövetek vérellátását. Nagy számban megtalálhatóak a parazitafertőzés (pl. kullancs) környékén. Az eozinofilekhez hasonlóan, mind az élősködők elhárításában, mind az allergiás folyamatokban fontos szerepet kapnak. Előfordulnak az allergiás reakció által érintett szövetekben és feltehetően hozzájárulnak a reakció intenzitásához. Felületükön immunglobulin E-t megkötő receptor található (az IgE a makroparaziták elleni immunválasz és allergia esetén termelődik), és miután megkötötte az IgE-t, az biztosítja, hogy specifikusan reagálhasson az idegen testek (pollen, férgek, stb.) jelentette veszélyre. Egyes kutatások szerint a bazofilek befolyásolják a T-sejtek működését és szabályozzák a másodlagos immunválasz intenzitását.

Az aktivált bazofilek granulumai kiürülnek a környezetbe, hisztamint, heparint, kondroitint és kötőszövetbontó enzimeket (elasztáz, lizofoszfolipáz) bocsátva ki. Ezenkívül olyan lipidalapú kommunikációs molekulákat is termelnek, mint a leukotriének (LTD-4) vagy egyes citokinek. A fentiek közül valamennyi anyag a gyulladás folyamatát szabályozza. Újabb kutatások szerint a bazofilek akár több interleukin-4 citokint (az IL-4 az allergia kialakulásának és az IgE ellenanyag termelődésének egyik kulcsmolekulája) termelhetnek, mint a T-sejtek.

A bazofil granulociták kórosan alacsony számát bazopéniának nevezik. Mivel a sejtek eleve igen kis számban vannak jelen, az állapotot igen nehéz detektálni. A bazonpénia az autoimmun csalánkiütés egyik jellemzője lehet; és előfordulhat egyes leukémiák vagy limfómák esetében is.

Immunofenotípusa

Az ember és az egér bazofil granulocitái a következő felszíni fehérjék jelenlétével: FCER1, CD123, CD49b(DX-5), CD69, CD90.2, 2B4, CD11b, valamint a következők hiányával: CD117, CD24, CD19, CD80, CD14, CD23, Ly49c, CD122, CD11c, Gr-1, NK1.1, B220, CD3, γδTCR, αβTCR, α4 és β4-integrin jellemzhetők.

Egy másik definíció szerint bazofilnek tekinthetők a következőket expresszáló sejtek: CD13, CD44, CD54, CD63, CD69, CD107a, CD123, CD164, CD193/ CCR3, CD203c, TLR-4 és FCER1. Aktiválás esetén egyes markerek száma megnő (CD13, CD107a, CD164), mások pedig megjelennek a felszínen (CD63, CD203c).

Jegyzetek

  1. ↑ "Blood differential test". Medline Plus. U.S. National Library of Medicine. Hozzáférés: 2016. április 22.
  2. ↑ Mukai, K; Galli, SJ (2013). "Basophils". ELS. Online. doi:10.1002/9780470015902.a0001120.pub3. ISBN 0470016175. 2016. május 1. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2017. június 12.
  3. ↑ Khurana (2009). Textbook Of Medical Physiology (2nd ed.). Elsevier. 180. o. ISBN 978-81-8147-850-4.
  4. ↑ Franco CB, Chen CC, Drukker M, Weissman IL, Galli SJ (2010). "Distinguishing mast cell and granulocyte differentiation at the single-cell level". Cell Stem Cell. 6: 361–8. doi:10.1016/j.stem.2010.02.013. PMC 2852254. PMID 20362540.
  5. ↑ Blank, U.; Falcone, F. H.; Nilsson, G. (2013). "The history of mast cell and basophil research - some lessons learnt from the last century". Allergy. 68 (9): 1093–1101. doi:10.1111/all.12197. PMID 23991682.
  6. ↑ Voehringer D (2009. december). "The role of basophils in helminth infection". Trends Parasitol. 25 (12): 551–6. doi:10.1016/j.pt.2009.09.004. PMID 19782643.
  7. ↑ Nakanishi, Kenji (2010. december). "Basophils as APC in Th2 response in allergic inflammation and parasite infection". Current Opinion in Immunology. 22 (6): 814–820. doi:10.1016/j.coi.2010.10.018. PMID 21095110.
  8. ↑ Janeway CA Jr.; et al. (2001). Immunobiology (electronic full text via NCBI Bookshelf) (5th ed.). Garland Publishing. ISBN 0-8153-3642-X.
  9. ↑ Grattan CE, Dawn G, Gibbs S, Francis DM (2003. március). "Blood basophil numbers in chronic ordinary urticaria and healthy controls: diurnal variation, influence of loratadine and prednisolone and relationship to disease activity". Clin Exp Allergy. 33 (3): 337–41. doi:10.1046/j.1365-2222.2003.01589.x. PMID 12614448. Hozzáférés: 2017. június 12.
  10. ↑ Schroeder JT (2009). "Basophils beyond effector cells of allergic inflammation". Adv Immunol. Advances in Immunology. 101: 123–161. doi:10.1016/S0065-2776(08)01004-3. ISBN 9780123747938. PMID 19231594.
  11. ↑ Heneberg, Petr (2011). "Mast cells and basophils: trojan horses of conventional lin- stem/progenitor cell isolates". Current Pharmaceutical Design. 17 (34): 3753–3771. doi:10.2174/138161211798357881. PMID 22103846.

Fordítás