| Bendigo | |
| Közigazgatás | |
| Ország | |
| Állam | Victoria |
| Alapítás éve | 1851 |
| Irányítószám | 3550 |
| Testvérvárosok | |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 103 034 fő (2021. aug. 21.) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 221 m |
| Terület | 146 km² |
| Időzóna | AEST (UTC+10) AEDT (UTC+11) |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
![]() | |
| Bendigo weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Bendigo témájú médiaállományokat. | |
Bendigo város Ausztráliában, Victoria államban. Melbourne-től mintegy 150 km-re északnyugatra található, lakossága meghaladja a 100 000 főt. Bendigo regionális szolgáltató központ. Ausztrália 19. legnagyobb városa lakosságát tekintve, illetve a negyedik legnagyobb azok közül, amelyek nem óceánparton fekszenek.
Victoria állam központi felföldi területén található. A Nagy-Vízválasztó-hegység déli részének az északi peremén helyezkedik el, ami meleg mediterrán éghajlatot biztosít. Bendigo az egyik azon kevés hely Ausztráliában, ahol mind a négy évszak adott. A szélsőséges időjárási változások nem jellemzőek, így hó és erős szél sem. Évente az esőmentes napok száma átlagosan 240. A nyarak melegek, szárazak, míg a telek hidegek és részben felhősek. A meleg évszak 3,2 hónapig tart, december 6-tól március 13-ig, az átlagos napi legmagasabb hőmérséklet 26°C felett van. Az év legmelegebb hónapja január, ekkor az átlagos legmagasabb hőmérséklet 29°C, a legalacsonyabb pedig 14°C. A hűvös időszak 3,5 hónapig tart, május 21-től szeptember 5-ig, ilyenkor az átlagos napi legmagasabb hőmérséklet 15,5°C alatt van. Az év leghidegebb hónapja a július, amikor az átlagos minimum hőmérséklet 4°C, a legmagasabb hőmérséklet pedig 12°C. Elfőrdulnak hőhullámok, ilyenkor 40°C felett hőmérséklet is adódik, 2025 januárjában például 42°C meleg volt. Az eddigi rekordot, 45,9°C fokot 2019-ben jegyezték fel.
| év | fő (Bendingo) | év | fő (Greater Bendingo) |
|---|---|---|---|
| 1861 | 13020 | 1961 | 40327 |
| 1871 | 21987 | 1971 | 45936 |
| 1881 | 28153 | 1981 | 52741 |
| 1891 | 26774 | 1991 | 57427 |
| 1901 | 30774 | 2001 | 68480 |
| 1911 | 17883 | 2011 | 82794 |
| 1921 | 25682 | 2021 | 100649 |
A 2021 évi adatok alapján 85353 lakosa Ausztráliában született, míg 10203-an más országban.
A régiót először 1836-ban Thomas Mitchell őrnagy fedezte fel. Ezután 1837-ben telepesek érkeztek a területre, akik állattartással foglalkozta, főleg juhokat tartottak. Bendigóban hivataloson 1851 októberében felfedezték fel az aranyat, néhány héttel azután, hogy Ballarat-ban is aranylelőhelyet találtak. Ebből adódóan 1852-re közel 20 000 ember érkezett a világ minden tájáról. Sokan jöttek a Brit szigetekről, ezen kívül németek, amerikaiak és még kínaiak is. Az első földeladások 1854-ben történtek. Az 1854-es népszámláláskor közel 15 500 főt regisztráltak. A település rendezetlenül nőtt, boltok, szállodák, panziók és lakóházak épültek. A kereskedelmi központot a Pall Mall felé helyezték.
Bendigóban 1850 és 1900 között több aranyat fedeztek fel, mint bárhol máshol a világon. Az aranyláz és az abból származó bevételnek köszönhetően a város gyorsan növekedett. A Sandhurst önkormányzatot 1855. április 24-én hozták létre. A városi tanácsot 1856-ban választották meg. 1857-ben távíró kapcsolat létesítettek Melbourne-nel. 1858-ban nyolc vízműves víztározót terveztek, 1859-ben pedig a Városházát. 1862-ben megépült a közvetlen vasúti összekötés Melbourne-nel, majd 1864-re északra Echucához, ami a Murray folyón egy jelentős útvonalat nyitott meg az utasok és teherszállítás számára. 1865-re már impozáns tégla- és kőből épült, üvegablakos boltokkal rendelkezett, amelyekben luxuscikkek is kaphatóak voltak. Kórház (1858), színház, négy öntödöde, két sörfőzde, egy lisztmalom és több mint 50 szálloda is működött, amelyek közül a mai is üzemelő Shamrock hotel volt a legtekintélyesebb. Sandhurst települést 1871. július 21-én várossá nyilvánították. 1862-ben az északnyugati sarkában megalakult az akkor még különálló Eaglehawk város. A várost 1891-ig Sandhurstnak hívták, ekkor a nevét Bendigóra változtatták. (A korábbi Sandhurst nevet az Aranymezők Biztosa, W.H. Wright választotta, aki az angliai Sandhurst College-ban tanult). A Tarax üdítőitalgyár az 1890-es években kezdte meg a gyártást. A villamosokközlekedés 1890-ben kezdte meg a működését, majd 1903-ra már Eaglehawk és Quarry Hill között is kiépült a sínhálózattal a Pall Mallon keresztül, keresztezve a Golden Square és Lake Weeroona közötti vonalat. 1907-ben több magán középiskolát is magába foglaló állami iskolát nyitottak, majd később középiskolává alakult. A bányászati iskola 1909-ben állami műszaki iskolává vált, amely a La Trobe Egyetem elődje. A századforduló után a bányászat hanyatlása következett be. Az aranytermelés 1917-ben már csak negyede volt az 1904 évi értéknek. Lakossága 1901 és 1911 között majdnem megfeleződött, 30 774-ről 17 883-ra esett vissza. Az 1920-as évektől viszont újra fokozatos népességnövekedés következett be. A bányászat a Golden Gully-nál, ami az első aranylelőhely volt, 1936-ra megszűnt. A többi bánya még 1954-ig tovább működtek.
Az 1940-es évek végén Bendigo városi területe elkezdett terjeszkedni a környező területekre, különösen Flora Hill és Kensington Strathfieldsaye megyében, Kangaroo Flat Marong Shire-ben és Epsom Huntly Shire-ben. 1947 és 1996 között Bendigo és környékének népessége majdnem megduplázódott. 1994. április 7-én Bendigo városát egyesítették Marong településsel, Eaglehawk kerülettel, Huntly Shire-vel és Strathfieldsaye Shire-val és létrehozták Greater Bendigot (3020 négyzetkilométeres területtel). 1995-ben McIvor Shire (Heathcote) és Metcalfe Shire (Redesdale) egyes részeit is hozzácsatolták.

Bendigo egy termékeny völgyben fekszik, amelyet dombos külváros vesz körül, széles, fával szegélyezett utcákkal. A környéke természetes bozótos terület. Bendigo központi része magába foglalja a kereskedelmi központot és a belső lakóterületeket. Bendigo az aranyláz időszakából több nagyszabású régi épület maradt meg, köztük középületek, templomok és szállodák mutatják a régi város gazdagságát. Sok épület a viktoriánus örökség listára került.
A városban tömegközlekedésre villamosokat használtak, azonban a menetrendszerű villamosjáratokat 1972-ben megszüntették.
Egy turisztikai villamosvonal a mai napig működik, amelynek mentén számos történelmi épület megtalálható: a bíróság (1896), egykori postahivatal, ami jelenleg a Bendigo Látogatói Információs Központ épülete (1887), Shamrock hotel (1897). A városközpontban található a Rosalind Park, ahol van egy kilátótorony is.
Bendigo egyik legelegánsabb utcája a Pall Mall. Déli végén áll a grandiózus Alexandra szökőkút, amelyet 1881-ben gránitból építettek. A belvárosi része a Pall Mall, a Hargreaves Street (beleértve a Hargreaves Mallt is), a Queen Street, a Williamson Street és a fákkal szegélyezett Mitchell Street mentén húzódik. A vasútállomás nyugati részén 1995-ben nyílt meg a Bendigo Marketplace bevásárlóközpont. A Sacred Heart katolikus katedrális (Victoria állam legnagyobb székesegyháza) a Pall Mall nyugati részén található. A katedrális 1977-ben, 81 évvel az építkezés megkezdése után készült el. A városháza épülete szintén a 19 század végéről származik.
A városban és környékén több tó és víztározó is van, amelyek közül Weeroona-tó a belváros közelében, egy parkban található. A Bendigo Botanikus Kert (White Hills részen) a helyilek pihenésére szolgál.
Az északnyugati egyik külvárosa Eaglehawk. Eredetileg önálló aranybányászati város volt. Történelmi nevezetességei közé tartozik a városháza (1901-ben épült), a vöröstéglából készült bírósági épület (1869) és a régi Bank of Victoria (1881). A Canterbury Park szabadidős létesítményekkel rendelkezik és a Neangar-tó is itt található. A terület régen kopár, a bányászatból visszamaradt terült volt, azt alakították át.
Bendigoban a házak átlagosan $595,000 dollárba (medián ár) kerültek 2025-ben. Ezen összeg alacsonyabb a tengerparti városok árainál. A legdrágább környékek, a View Street és Wattle Street árai meghaladták az 1,2 millió dollárt.
Victoria állam középső részének szolgáltató központja, egészségügyi szolgáltatások, felsőoktatás és a kereskedelem területén. A sokszínű iparágak közé tartozik a vas, ruházat, kerámia, fegyvergyártás, keménylemezgyártás és élelmiszerfeldolgozás. A környéken állattenyésztést folytatnak, tejtermékeket, gyümölcsöt, búzát és zöldségeket termelnek. A borkészítés a 19. század közepére nyúlik vissza. A régióban szőlőtermesztést és fakitermelést is végeznek. A Bendigo Pottery, amely a várostól északkeletre, Epsomban található, Ausztrália legrégebbi kerámiaüzeme, 1858-ban nyílt meg.
1966 és 1991 között a Bendigo régió a gyártóipari foglalkoztatottság 27%-kal csökkent (vagyis 1339 munkahellyel lett kevesebb). Ezen munkahelyeket azonban ellensúlyozta Bendigo regionális szolgáltató központként való növekedése: a nagykereskedelmi és kiskereskedelmi munkahelyek 67%-kal (2286), a pénzügy, ingatlan és üzleti élet 294%-kal (1556), a közigazgatás 222%-kal (1118), a közösségi szolgáltatások pedig 148%-kal (4118) nőtt.
A foglalkoztatásban kiemelkedik az egészségügyi és szociális terület (11543 alkalmazottal), míg ezt követi a kiskereskedelem (5803 munkavállaló), az építőipar (5344 fő), oktatás és képzés (5020 fő), gyártás (4321 fő), a szállás és vendéglátás (3964 fő), a közigazgatás (3078 fő).
A nagy munkaadók között van a Bendigo Health (egészségügy), Bendigo and Adelaide Bank, Hazeldene's Chicken Farm, Thales Australia, Australian Defence Apparel, La Trobe University, Keech Australia, SERCO, Parmalat, MSD Animal Health, Fosterville és Mandalay Resources bányák, Industrial Conveyancing, Hofmann Engineering.
A Bendigo aranymezőn 1850 és 1954 között több mint 700 tonna aranyat találtak. Ebből 200 tonna a felszínen alluviális (folyami hordalék) aranyként került elő, míg 500 tonna bányászat folytán. 1851 és 1954 között több mint 5 000 regisztrált bánya működött, egy 16 km hosszú és körülbelül 4 km széles területen. Akkoriban a világ leggazdagabb aranymezője volt. A Central Deborah Gold Mine aranybánya 1939 és 1954 között működött. A csúcspontján az aranybánya 412 méter mélységet ért el. A bezárását követően a Bendigo látképképe megváltozott. A bányászati maradványok, a géptermek, kémények elbontották. A Bendigo Városi Tanács 1970-ben mindössze 6000 dollárért vásárolta meg a Central Deborah Aranybányát.
Victoria állam legnagyobb aranytermelőjeként a Fosterville földalatti bánya 2005-ben kezdte meg a termelést, 2024 végéig 4,4 millió uncia aranyat nyert ki. Bendigótól 20 km-re található.
Bendigo három kiemelt oktatási intézménynek ad otthont, a Bendigo TAFE-nak, a La Trobe Egyetemnek és az RMIT Egyetemnek.
A Bendigo Művészeti Galéria (1887) jelentős 19. századi francia festménygyűjteménnyel és egy nagy Buvelot gyűjteménnyel rendelkezik. Az Ulumbarra Színház előadóterme 950 fős. A Central Deborah bánya komplexumban a látogatók számára földalatti bányatúrákat tartanak.
Az egyik első szervezett sportesemény a Sandhurst Kupa volt, amelyet a Bendigo Jockey Club rendezett 1858-ban. Az epsomi versenypálya jelentős country helyszín. A Bendigo Labdarúgó Szövetséget 1861-ben alapították. A Bendigo 1000 és más kerékpáros események a húsvéti vásár alatt zajlanak.
2024-ben a külföldi turisták 27000 vendégéjszakát töltöttek el.
A városnak vasúti összeköttetése van dél felé Melbourne-be, továbbá északi irányba Swan Hill városáig, észak-kelet felé pedig Echuca városáig. Ezen kívül távolsági buszjáratok biztosítják a közlekedést és van egy helyi repülőtere is.