A bentonit az agyagnak egy fajtája, aminek több változata is létezik, attól függően, milyen domináns elemek találhatók benne. Ezek az elemek lehetnek alumínium, kálium, kalcium és nátrium. A bentonit fontos tulajdonsága, hogy vízzel keveredve akár saját térfogatánál 15-20-szor nagyobb mennyiségű vizet képes megkötni. Leggyakrabban vulkáni hamu vízzel alkotott elegye alkotja.
A név a Montana állambeli Fort Benton település nevéből ered.
A nátrium-bentonit a bentonit egyik fajtája, mely térfogatának többszörösének megfelelő mennyiségű vizet képes megkötni. Elsősorban olajkutak fúrásánál ún. fúróiszapként alkalmazzák. Segítségével a kifúrt törmeléket hozzák a felszínre, valamint a fúrófej hűtését és kenését is ennek segítségével oldják meg. Térfogatnövekedése miatt az atomreaktorokban használt, már kiégett radioaktív fűtőanyagok tárolásánál alkalmazzák, a vízszivárgás megakadályozására. Hasonló módon használják szeméttelepek szigetelésére, valamint szennyezett talaj alá terítve megakadályozza a káros anyagok talajvízbe szivárgását.
Egyes esetekben a nátrium-bentonitot két szintetikus réteg közé zárják. Így ugyanúgy ellátja az előbb említett szigetelő szerepét, viszont szállíthatósága nagy mértékben megnő, és sokkal kevesebb nátrium-bentonittal lehet elérni ugyanazt a szigetelő hatást.
A kalcium-bentonit köznapi neve a paszkalit. A kalcium-bentonitot a sokkal előnyösebb tulajdonságú nátrium-bentonittá lehet alakítani. A folyamat során a nedves kalcium-bentonithoz 5-10% nátrium-karbonátot adagolnak.