| Benzonitril | |
szerkezeti képlet | |
pálcika-modell | |
| IUPAC-név | benzonitril |
| Más nevek | cianobenzol fenil-cianid |
| Kémiai azonosítók | |
|---|---|
| CAS-szám | 100-47-0 |
| PubChem | 7505 |
| ChemSpider | 7224 |
| EINECS-szám | 202-855-7 |
| KEGG | C09814 |
| ChEBI | 27991 |
| RTECS szám | DI2450000 |
| SMILES | N#Cc1ccccc1 |
| InChI | 1/C7H5N/c8-6- 7-4-2-1-3-5-7/h1-5H |
| InChIKey | JFDZBHWFFUWGJE-UHFFFAOYSA-N |
| Beilstein | 506893 |
| Gmelin | 2653 |
| UNII | 9V9APP5H5S |
| ChEMBL | CHEMBL15819 |
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |
| Kémiai képlet | C7H5N |
| Moláris tömeg | 103,04 g/mol |
| Sűrűség | 1,0 g/ml |
| Olvadáspont | −13 °C |
| Forráspont | 188–91 °C |
| Oldhatóság (vízben) | <0,5 g/100 ml (22 °C) |
| Törésmutató (nD) | 1,5280 |
| Gőznyomás | 0,72 mbar (20 °C) 4,8 mbar (50 °C) |
| Veszélyek | |
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn) |
| EU Index | 608-012-00-3 |
| NFPA 704 | |
| R mondatok | R21/22 |
| S mondatok | (S2), S23 |
| Lobbanáspont | 75 °C |
| Öngyulladási hőmérséklet | 550 °C |
| Robbanási határ | 1,4–7,2% |
| LD50 | 971 mg/kg (egér, szájon át) 720 mg/kg (patkány, szájon át) |
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |
A benzonitril aromás szerves vegyület, képlete C6H5CN, rövidítve PhCN. Színtelen, mandulaszagú folyadék. Benzamid dehidratálásával vagy brómbenzol és nátrium-cianid reakciójával állítható elő.
A benzonitril jól használható oldószer, és számos származék előanyaga. Aminokkal reagáltatva hidrolízist követően N-szubsztituált benzamidok állíthatók elő.
A benzonitrilből fenil-magnézium-bromiddal történő reakció, majd azt követő metanolízis során Ph2C=NH (fp. 151 °C, 8 Hgmm) keletkezik.
A benzonitril késői átmenetifémekkel koordinációs komplexeket képezhet, melyek szerves oldószerben oldódnak, és megfelelően labilisak, ilyen például a PdCl2(PhCN)2. A benzonitril ligandumot erősebb ligandumok könnyen kiszorítják, ezért e benzonitril komplexei hasznos szintetikus köztitermékek.
A benzonitrilt 1844-ben fedezte fel Hermann Fehling az ammónium-benzoát hőbomlásának termékei között. Az anyag szerkezetét is meg tudta határozni a már ismert, ammónium-formiátból hidrogén-cianidot létrehozó reakció felhasználásával. Tőle származik a benzonitril név is, és a nitrilek is erről kapták nevüket.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Benzonitrile című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
{{cite journal}}: More than one of |surname1= és |author= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link); Coll. Vol., 4: 769 {{citation}}: Missing or empty |title= (súgó){{cite journal}}: More than one of |surname1= és |author= specified (súgó)CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link); Coll. Vol., 5: 520 {{citation}}: Missing or empty |title= (súgó)