 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Fajok | ||||||||||||||||||||||
|
30-60; lásd a szövegben | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 |
A nyír vagy nyírfa (Betula) a nyírfafélék (Betulaceae) családjának névadó nemzetsége. Lombhullató fák és cserjék tartoznak ide. Természetes elterjedésük az északi mérsékelt és hideg övben van.
A Betula nemzetség fajainak számát nem övezi konszenzus, a szerzők által elfogadott fajokban nagy eltérések mutatkoznak, a szórás a 30-nál kevesebbtől a 60-nál is többig terjed. Az alábbi (részleges) lista a forrásokban megadott művekből lett összeállítva. A nyírek igen könnyen alkotnak hibrideket, főként termesztésben, de ahol a körülmények (és a jelenlévő fajok) engedik, a természetben is. Bár az eltérő kromoszómaszámok (diploid, tetraploid stb.) csökkentik a keresztezés valószínűségét, nem képeznek áthatolhatatlan akadályt. Sok botanikus a különböző kromoszómaszámú növényeket automatikusan különböző fajba sorolja, ám ez nem általános (például egyes leírások szerint a B. cordifolia és a B. neoalaskana csupán a B. papyrifera változatai).
Az ide tartozó fák ágainak kérge metil-szalicilátban gazdag. A nőivarú barkák felállóak.
Az ágak kérge némi metil-szalicilátot tartalmaz. A nőivarú barkák függőek.
Az ágak kérge nem tartalmaz metil-szalicilátot. A nőivarú barkák felállóak.
Az ágak kérge nem tartalmaz metil-szalicilátot. A nőivarú barkák függőek.
Kistermetű cserjék, apró, kerek levelekkel. A nőivarú barkák függőek.
A nyírfa és a megújhodó életerő kapcsolatát tükrözi számos magyar népszokásunk. Kalotaszegen régen nyírfavesszővel verték a tehenet, hogy sok tejet adjon; őseink úgy vélték, hogy a nyírfa füstje elűzi a villámot és az ördögöt is.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link)A nyírfa és a megújhodó életerő kapcsolatát tükrözi számos egyéb népszokásunk: Kalotaszegen hajdan nyírfavesszővel verték a tehenet, hogy sok tejet adjon; a nyírfa füstje elűzi a villámot és nem mellékesen az ördögöt is; vagy, ahogy Szendrey Zsigmond 1937-ben szépen összeszedte, hogy nekem már ne kelljen: „Nyírfaágat tart kezében a szoptató asszony, csóvál feje fölött a nehéz beteg, dugnak a gyermekágyba és bölcsőbe, meg a kotlófészekbe, guzsolnak a tejesköcsögökre és köpülőre, tűznek a trágyakupacokba s vetés után a föld közepébe, éréskor a szőlő négy sarkába is. Első kihajtáskor nyírfaágat tesznek a kapuküszöbre, s nyírfagallyal verik ki, meg hajtják vásárra az állatot. Egyike a leggyakoribb szerszám- és eszközfáknak, belőle készítik a lukácscédula szegét, egyik alkotója a lucaszékének és a legtöbb helyt nyírfát használnak a termékenységvarázsló májusfául is."
