| Big Ben | |
| Great Bell of the Great Clock of Westminster Elizabeth Tower | |
| Az óratorony | |
| Ország | Egyesült Királyság |
| Település | City of Westminster |
| Hely | |
| Névadó | II. Erzsébet (ember) |
| Építési adatok | |
| Építés éve | |
| Megnyitás | 1859. május 31. |
| Típus | |
| Építész(ek) | Augustus Welby Northmore Pugin |
| Alapadatok | |
| Magassága | 96 m |
| Elhelyezkedése | |
![]() | |
| Big Ben weboldala | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Big Ben témájú médiaállományokat. | |

A Big Ben a brit parlament épületének, a londoni Westminster-palota toronyórájának harangja, illetve az óraszerkezet neve. Az épület keleti szárnyának végén, egy óratoronyban található. Ismert az óra pontosságáról és a 13,5 tonnás harangról. Az óratorony világszerte London, sőt egész Anglia közismert, általános jelképe.
A Westminster-palota épületének eredeti óratornya 1834-ben tűzvészben elpusztult. A palota, az angol parlament újjáépítésekor felkérték Benjamin Lewis Vulliamyt, a kor neves órását egy új óramű tervezésére, de ő a kivitelezést lehetetlennek tartotta. Egy műkedvelő órás, Edmund Beckett Denison vállalkozott a megvalósításra. Vita folyt arról, hogy az órát tervezzék a toronyhoz vagy fordítva. Végül Denison tervei alapján elkészült az óramű..

A „John Warner és fiai” cég lett megbízva a harang elkészítésével Denison specifikációi alapján. Az öt harang közül a legnagyobb 1856-ban készült el, és egy számítási tévedés miatt 16 tonna tömegű lett a tervezett 14 tonna helyett. Erre gyors megoldás az volt, hogy a harangláb tömegét megnövelték 203 kg-ról 304 kg-ra. A negyedórákat ütő harangok tömege 1, 1,25, 1,6 és 3,5 tonna.
Mivel a torony még nem volt készen, a harangot felállították a New Palace Yardban, ahol a közönség láthatta. A kedvükért rendszeresen megkongatták. Néhány év után egy alkalommal megrepedt, amit nem lehetett javítani. Denison a hibás öntést okolta, Warner szerint azonban a túl nagy súlyú kalapács okozta a törést. A harangot összetörték és újraöntötték, amit George Mears végzett (Whitechapel Bell Foundry – ez jelenleg a legrégebbi öntőüzem Nagy-Britanniában). Az újraöntött harang 1858-ban készült el, tömege a kezelhetőbb 13,5 tonna lett, és ma is ez van használatban. A harangokat 1858-ban helyezték el a toronyban és alattuk helyezték el az óraszerkezetet. A harangokat nem lehetett a tornyon kívül felvontatni, ehhez a központi aknát használták, ennek mérete meghatározta a legnagyobb harang méreteit. A harang felvontatása és elhelyezése 36 órán át tartott.
A harang eltörése miatt kölcsönös vádaskodás és jogi procedúrák indultak Mears, a második harang öntője, és Denison, a projekt vezetője között, emiatt a Big Ben két évig nem működött. Egy könnyebb ütőkalapácsot helyeztek fel, a normál működés 1862-ben folytatódott.

Edward John Dent lett megbízva az óraszerkezet létrehozásával 1852-ben. 1853-ban meghalt, így a munkáját hirtelenjében unokaöccse vette át, aki ennek kapcsán családnevét megváltoztatta Ripponról Dentre. Az óraszerkezet 1854-ben lett készen, de a torony akkor még nem volt befejezve, így az óra még nem került a helyére. Amikor elkészült, a legnagyobb óra volt, és jelenleg is (2022) a legnagyobb mechanikus óra a világon. A teljes óraszerkezet 5 tonna súlyú. Az órajátékot végző súly a legnagyobb a súlyok között, súlya 1,25 tonna. Az óra felhúzását eredetileg két ember végezte kézi munkával, öt óra alatt. 1912 óta az órajátékot és az óraütéseket végző súlyokat elektromos motor mozgatja.
A 60 méteres magasságban, fagyponton vagy erős szélben a kellő pontossággal működő óra létrehozása nem volt könnyű feladat. Az egyik feltétel az volt, hogy a szerkezetnek az órákat egy másodperces pontossággal kellett jeleznie. Denison éveket töltött Dent szerkezetének tesztelésével. Kitalált egy új típusú gravitációs gátlóművet, amivel el tudta érni az óra ezt a kivételes pontosságot. Annak finomhangolásához az inga tetején egy maréknyi régi pennyst használnak, amikből időnként elvesznek vagy hozzáadnak egyet.
A gátlómű egy gravitációs rendszer, ami annyit tesz, hogy egyes alkatrészeket nem rugó, hanem saját súlyuk vezeti vissza alapállásba. Ezt a megoldást első ízben a Big Ben óraszerkezetében alkalmazták. A hőre kompenzált inga 4 méter hosszú, cinkből és acélból készült. A mutatók tervezésekor Denison a hó és a szél nyomására és a rájuk telepedő nagyobb madarakra is gondolt. A mutatók súlyának könnyítésére ágyúfémből, (különlegesen könnyű és rugalmas) bronzból készíttette őket. Az egész órákat a 13,5 tonna tömegű harangon veri el az ütőmű.
Az óra teljes szerkezete hat méter hosszú, két méter széles. A kerék fogait és egymáson csúszó alkatrészeit simára köszörülték. Egyébként a kovácsolás nyomait nem távolították el. Denison a nagy óra gyártásának megkezdése előtt elkészíttette az óra modelljét, ami maga is tekintélyes szerkezet volt.
A számlap megjelenését Augustus Pugin tervezte. Meggyőzte Charles Barryt, a főépítészt, hogy az eredetileg tervezett 10 m-es átmérő túl nagy lenne és így alakult ki a teljes 7 m-es átmérő. A számlap alatt egy latin nyelvű felirat van: DOMINE SALVAM FAC REGINAM NOSTRAM VICTORIAM PRIMAM, ennek jelentése: „Ó, Uram, óvd meg első Viktória királynőnket”. A négy órát az akkoriban szokásos „IIII” helyett „IV” jelzi (a római számokat a számlap közepe felől kell nézni).
A mutatók eredetileg 4,3 m hosszúak voltak, de az óraszerkezet egyszerűen nem tudta mozgatni őket, mert túl nehezek voltak. Barrynek újra el kellett készítenie a mutatókat, de amikor azokat felhelyezték, kiderült, hogy azok még a korábbiaknál is súlyosabbak lettek. Dent újraöntötte a percmutatókat Denison új tervei alapján (ma is ezek működnek), az óramutatók Charles Barry második terve alapján készültek. A percmutatók 4,25 m hosszúak, súlyuk 127 kg. Az óramutatók 2,7 m hosszúak, tömegük 40 kg.
Az órát 1859 júliusában, ünnepélyes keretek között avatták fel, de az ünneplés rövid ideig tartott, mivel a Big Ben nevű harang szeptemberben eltört az eggyel korábbi harangot is eltörő 304 kg-os kalapács miatt.
1962-ben, szilveszterkor az erős havazás miatt az egyébként pontos óra mintegy 10 percet késett.
A torony építésében segédkezett Edward John Dent, aki az egyik legjobb órásmester volt. A vállalkozást Edmund Beckett Denison felügyelte, aki maga is ismert órás volt, továbbá Sir George Airy királyi csillagász. Az építést különféle hibák és szerencsétlenségek hátráltatták, ami így 28 éven át tartott.
A torony építése 1843-ban kezdődött az alapkő elhelyezésével és 13 év alatt fejeződött be (1856-ban). A falazás magassága 96 m a harangtorony tetejéig. A torony 22 cm-rel eltér a függőlegestől északnyugat felé. A tornyon belül három akna van, az egyikben az órát hajtó súlyok vannak. A második akna szellőzési célt szolgál, a harmadik pedig a 340 fokból álló lépcsőt tartalmazza. A torony alsó részén további szobák vannak, köztük egy börtöncella is.
A torony neve 2012-ben Erzsébet-torony lett Erzsébet királynő gyémántjubileumának tiszteletére. Korábbi nevei Óratorony, de ismert Szent István-torony, Big Ben-torony és Big Tom néven is. Ezen nevek némelyike hibás: a valódi Szent István-torony egy másik torony neve a palotában, a Big Ben pedig nem a torony, nem is az óra, hanem eredetileg a harang neve volt. Az elnevezés valószínűleg az építés vezetőjének, Benjamin Hallnak az emlékét őrzi.