Bill Keith

Bill Keith
Cambridge Folk Festival, 1985.
Cambridge Folk Festival, 1985.
SzületettWilliam Bradford Keith
1939. december 20.
Boston
Elhunyt2015. október 23. (75 évesen)
Woodstock
BeceneveBill
Állampolgárságaamerikai
Foglalkozása
IskoláiAmherst Főiskola
Halál okarák
Zenei pályafutása
Műfajokbluegrass, country
Hangszerbendzsó, steel gitár
A Wikimédia Commons tartalmaz Bill Keith témájú médiaállományokat.

Bill Keith, (Boston, 1939. december 20. –‎ Woodstock, 2015. október 23.) amerikai dzsesszzenész. Keith öthúros bendzsón játszott. Jelentős mértékben hozzájárult a hangszer fejlődéséhez. Az 1960-as években bemutatott bendzsójátéka hamarosan dallamos stílusként, vagy „Keith-stílusként” vált ismertté.

Pályafutása

Keith gyermekkorában több éven át zongoraórákat vett. A country rádióműsorok hatására egyre jobban vonzódott a countryzenéhez. Az öthúros bendzsójáték különösen lenyűgözte. Mivel az Egyesült Államok északkeleti részén alig volt megfelelő bendzsótanárok, főként Pete Seeger „How to Play the Five-String Banjo” című tankönyvéből tanult. Különösen Earl Scruggs felvételei gyakorlásával fejlesztette folyamatosan stílusát.

Miközben hegedűdallamokat próbált bendzsójára átültetni, tovább is fejlesztette Scruggs-stílust. A Keith-stílusként ismert technika tette lehetővé kromatikus hangjegysorozatok lejátszását a bendzsón. Klasszikus képzettségének és a szakirodalom tanulmányozásának köszönhetően képes volt dalai tabulatúráit jegyzetfüzetben rögzíteni.

1962-ben − egy koncert után − Keithnek lehetősége nyílt személyesen megszólítania Earl Scruggs-ot, és megmutatni neki tabulatúráit. Scruggs − aki sem tabulatúrát, sem a kottát nem tudott olvasni − megkérte, hogy játsszon vele valamit. Scruggs-ot mindez annyira lenyűgözte a műve, hogy felkérte, hogy működjön közre tervezett tankönyvében.

Keith Nashville-be költözött, és Scruggs vidéki házában telepedett le. Egy Grand Ole Opry-s fellépés után Bill Monroe is megismerte Keith tehetségét, és bevette őt a The Bluegrass Boys zenekarba.

Earl Scruggs írt néhány olyan darabot, amelyekben szándékosan hangolta át a húrokat. Hogy ezt gyorsan és pontosan elvégezhesse, két kart épített a bendzsójára. Ehhez lyukakat kellett fúrnia, de ezt a megoldást meglehetősen csúnyának találta. Bill Keith ezért olyan hangolómechanizmusokat fejlesztett ki, amelyek az alsó és felső hangokat kis csavarokkal rögzítik. A cége, (a Beacon Banjo Company), a mai napig árulja ezeket a hangolókulcsokat.

Keith csak néhány hónapig maradt Bill Monroe-val. 1964-ben csatlakozott ugyanis a Jim Kweskin Jug Bandhez, majd négy évvel később a Blue Velvet Bandhez.

Stúdiózenészként is dolgozott. A folkzene felé fordult, ahol olyan zenészekkel dolgozott együtt, mint a Ian & Sylvia duó és Judy Collins. 1973-ban a Bill Monroe régi társai Peter Rowan, Richard Greene és David Grisman megalapították a Muleskinner Bandet, és elkészítették az úttörő progresszív bluegrass albumot, a „Potpourri Of Bluegrass Jam”-et.

Az 1970-es évek közepétől Keith elkezdett szólóalbumokat felvenni. Az 1980-as évek végén a Blue Velvet Band újra egyesült. Keith ezt követően stúdiózenészként dolgozott, folk- és bluegrass fesztiválokon lépett fel, és bendzsóleckéket adott.

2015-ben hunyt el.

Diszkográfia

Díjak

Jegyzetek

  1. 1 2 Német Nemzeti Könyvtár. "Gemeinsame Normdatei". Integrált katalógustár (Németország) (német nyelven). Hozzáférés: 2014. április 27.
  2. 1 2 "SNAC" (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  3. 1 2 3 4 "Encyclopædia Britannica". Encyclopædia Britannica Online (angol nyelven). Hozzáférés: 2017. október 9.
  4. 1 2 3 4 Francia Nemzeti Könyvtár. "BnF-források" (francia nyelven).
  5. ↑ "Carnegie Hall Data Lab" (angol nyelven). 2017. május. Hozzáférés: 2022. május 2.
  6. 1 2 "The New York Times". The New York Times (angol nyelven). The New York Times Company.

Források