Pályafutása
Beiderbecke mecklenburgi származású gazdag muzsikus családból származott. Négyéves korában hallás után tanult meg zongorázni. A kottaírás elsajátításától sokáig ódzkodott. Ez pályafutása során gyakran okozott neki problémákat, mert a zenész-szakszervezettől nem kapott munkavállalási engedélyt; egészen 1923-ig.
A kornett iránti érdeklődése arra késztette, hogy autodidakta úton tanuljon meg játszani ezen a hangszeren. Tizenöt éves korában az Original Dixieland Jass Band zenészeként lemezre játszotta Nick LaRocca kornettszólóit. Ugyanebben az évben valószínűleg hallotta Louis Armstrongot játszani egy Mississippi gőzhajón.
Szülei a Chicagóhoz közeli Lake Forest Academy bentlakásos iskolába küldték továbbképzésre, de ott inkább csak az iskola zenekaraiban játszott, ezért 1922-ben kizárták az iskolából. 1923 végétől a The Wolverines együttes legjelentősebb zenésze lett. 1925-ben tagja volt Charlie Straight zenekarának, és számos más együttesben is játszott, többek között Jimmie Noone-nal, King Oliverrel, Louis Armstronggal és Bessie Smith-szel.
Egy évvel később St. Louisban Frankie Trumbauerrel felvették a Singin’ the Blues című örökzölddé vált slágert szimfonikus zenekarral. Ez a zenekar azonban nem volt üzletileg sikeres és 1928-ban feloszlott. A zenészek többsége, köztük Beiderbecke is Paul Whitemanhez ment játszani. Itt találkozott kora legismertebb fehér zenészeivel, Jimmy Dorsey-vel és Tommy Dorsey-vel, Bing Crosbyval, Jack Teagardennel és Eddie Langgal. Beiderbecke ugyan a Whiteman zenekarának sztárszólistája volt, de lehetőségei korlátozottak voltak a csillogó hangszerelésekben.
Viszont ez idő alatt számos dzsessztörténeti jelentőségű lemezt rögzített egy comboval.
Alkoholfüggőségének következményei egyre észrevehetőbbé váltak. 1929-ben rehabilitáción kellett részt vennie, amelyre Paul Whiteman fizetett szabadságot adott neki, de Beiderbecke soha nem tudott már visszatérni a zenekarhoz. 1931-ben tüdőgyulladásban betegedett meg, ami halálához vezetett.
