
A bogatir (oroszul: богатырь [bəɡɐˈtɨrʲ] ⓘ, ukránul: богатир [boɦɐˈtɪr] ⓘ) vagy vityaz (oroszul: витязь, ukránul: витязь) a középkori keleti szláv legendák szereplőtípusa, a nyugat-európai lovagregények vándor lovagjainak megfelelője. A bogatirok főként a Kijevi Rusz epikus költészetében, a bilinákban jelennek meg. Történelmileg Nagy Vlagyimir kijevi nagyfejedelem uralkodása (978–1015) alatt születtek az első bogatirok a fejedelem elit harcosaiként (druzsina), hasonlóan a Kerekasztal lovagjaihoz.

A bogatir szó nem szláv eredetű. A türk-mongol baghatur „hős" szóból ered, amely maga is bizonytalan eredetű. A kifejezést legkorábban a 8. századtól jegyezték fel.
Gerard Clauson azt sugallja, hogy a bağatur eredetileg hun tulajdonnév volt, különösen a Mao-tun. Alternatív megoldásként a Brockhaus és Efron Encyclopedic Dictionary által idézett javaslat, amely szerint a kifejezés rokonságban állhat a szanszkrit bhagadharával.
A Brockhaus és Efron (1890–1907) azt állítja, hogy a szó első ismert használata kijevi kontextusban Stanisław Sarnicki 1585-ös Descriptio veteris et novae Poloniae cum divisione ejusdem veteri et nova (A régi és az új Lengyelország leírása a régi és egy új felosztással), amely ugyanazt a „Rossi” felosztást jelenti. ... de heroibus suis, quos Bohatiros id est semideos vocant, aliis persuadere conantur." ("ruszinok" ... próbáljon meg másokat meggyőzni hőseikről, akiket Bogatiroknak, azaz félisteneknek neveznek.")
A vityaz kifejezés a protoszláv *vitędzь, a protogermán *wīkingaz kifejezésből származik, egy nyugati germán közvetítőn keresztül. A legkorábbi tanúsított forma az óangol wicing, a „kalóz", ahonnan a modern angol viking. Ez pedig valószínűleg a latin vicus szóból származik, germán *-inga- képzővel, amely az összetartozást jelzi. A germán és latin forrásokban a szónak negatív konnotációja van. A kölcsönzés körülményei és a szláv nyelvben a „hős” jelentése továbbra is tisztázatlan. Alternatív megoldásként Brückner és Machek szerint a protoszláv kifejezés lehet natív szláv eredetű, „győzelem” vagy „trófea”.
A modern oroszban a bogatir szó bátor hőst, sportolót vagy fizikailag erős embert is jelöl.

Sok rusz epikus költemény, amelyeket bilináknak hívnak (ukrán; orosz), kiemelkedően szerepelt ezekről a hősökről szóló történetek, valamint számos krónika, köztük a 13. századi galíciai–volhini krónika. Egyes bogatirokról feltételezik, hogy történelmi figurák, míg mások, mint például az óriás Szvjatogor, pusztán kitalált, és valószínűleg visszhangzó alakok a szláv pogány mitológiában. Egyes tudósok három gyűjteményre osztják az epikus költeményeket: a mitológiai eposzokra, régebbi történetekre, amelyeket Kijevi Rusz megalapítása és a kereszténység térségbe hozatala előtt meséltek el, beleértve a mágiát és a természetfelettit; a kijevi ciklus, amely a legtöbb bogatirt és történeteit tartalmazza (Ilja Muromets, Dobrinja Nikitics és Aljosa Popovics); valamint a Sadko és Vaszilij Buslajevre fókuszáló Novgorodi ciklus, amely a novgorodi hétköznapokat mutatja be.

A bogatirokról szóló történetek közül sok I. Vlagyimir kijevi nagyfejedelem udvara körül forog, és szerepel a Kijevi Ciklusban. Udvarában szolgáltak a legjelentősebb bogatirok vagy vityázok: Aljosa Popovics, Dobrinja Nikitics és Ilja Muromets trió. Mindegyikük bizonyos jellemvonásairól ismert: Aljosa Popovics az eszéről, Dobrinja Nikitics a bátorságáról, Ilja Muromets pedig testi-lelki erejéről és feddhetetlenségéről, valamint a haza és a nép védelme iránti elkötelezettségéről. A bogatirok legtöbb kalandja kitalált, és gyakran tartalmazott harcoló sárkányokat, óriásokat és más mitikus lényeket. Maguk a bogatirok azonban gyakran valódi embereken alapultak. Történelmi prototípusok léteznek Dobrinja Nikitics (a Dobrynya hadúr) és Ilja Muromets számára is.
A Novgorodi Köztársaság sajátos fajta hőst hozott létre, inkább kalandort, mint nemes harcost. A legkiemelkedőbb példák Szadko és Vaszilij Buslajev voltak, akik a népi eposzok Novgorodi ciklusának részévé váltak.
Ezekben az eposzokban a legkiemelkedőbb hősök Szvjatogor és (Волх Всеславич); általában „idősebb bogatiroknak" nevezik őket.
A későbbi jelentős bogatirok közé tartoznak azok is, akik Alekszandr Nyevszkij (1221–1263) mellett harcoltak – köztük Vaszilij Buszlajev – és azok, akik az 1380-as kulikovoi csatában harcoltak.
A kijevi bogatirok és hősmeséik hatással voltak az orosz irodalom és művészet alakjaira, például Alekszandr Puskinra, aki 1820-ban írta a Ruslan és Ludmila című epikus mesekölteményt, Viktor Vasnyecovra és Andrej Rjabuskinra, akiknek alkotásai a népi eposzok különböző ciklusaiból sok bogatírt ábrázolnak. A bogatirokat a csodamesék játékosabb megvilágításban is említik, mint például a „Foma Berennikov"„” története Alekszandr Afanaszjev Orosz tündérmesék című gyűjteményében, amelyben Aljosa Popovics és Ilja Muromets szerepel.
Az oroszországi székhelyű Red Medusa Animation Studio megalkotta a bogatirok animációs paródiáját „Három orosz bogatur” címmel, amelyben a címszereplők – erős és kitartó, de nem túlságosan fényes – legyőzik a mesék, a popkultúra és a modern élet különböző ellenfeleit.

Bár nem annyira kutatott, a női bogatir vagy (Поленица_(мифология)) (поляница) az amazonokhoz hasonló női harcos. Az ismertebb polianicsák közül sokan a híres férfi bogatírok feleségei, mint például Nastas'ya Nikulichna, Dobrinja Nikitics felesége. Noha a női bogatir nem egészen egyezik a férfiakkal erőben és bátorságban, vannak olyan történetek, amelyek olyan eseteket részleteznek, amikor megmentik férjüket, és túljárnak az ellenség eszén. Gyakran láthatók együttműködni a hősökkel olyan mesékben, amelyek megemlítik jelenlétüket.

A legtöbb bogatir kitalált, de úgy gondolják, hogy történelmi prototípusokon alapulnak:
Néhány történelmi harcos a folklórba is bekerült, és bogatir néven vált ismertté:
