Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!(2015 márciusából)
A hidegháború során mind a lakosság, mind az állami vezetőknek kiemelt fontosságúvá vált a valószínűsíthető atomcsapások túlélésére történő felkészülés. A Második Világháború tapasztalatait felhasználva sorra terjedtek el a lakossági (polgári), államvezetői és katonai bunkerek az 1950-es évektől kezdve.
Ezen bunkerek fejlettsége folyamatosan növekedett az 1950-1991 közötti időszakban, hiszen párhuzamosan az atomfegyverek képességeinek növekedésével a bunkerek technológiai képességeit is növelni kellett.
A bunkerek elterjedése az Észak-Amerikai féltekén, Európában és a volt Szovjetunió területén 1991-ig érte el maximális mennyiségi és technológiai fejlettségüket. A hidegháború végét követően ugyanis a polgári bunkerek és óvóhelyek kialakítása és fenntartásának finanszírozása drasztikusan lecsökkent. A globális nukleáris katonai konfliktus esélyének csökkenésével a polgári védelem fenntartásában a bunkerek szerepe jelentősen lecsökkent.
Az F4 objektum vagy Rákosi-bunker egy korábban titkos atombunker Budapest belvárosa alatt. 39 méter mélységben helyezkedik el hozzávetőlegesen a Kossuth tér és a Szabadság tér között H betű alakban. Közvetlenül kapcsolódik a kettes metróhoz, vélhetően az Országházhoz, és a Magyar Dolgozók Pártjának volt székházához (Akadémia utca 17.). A Kossuth tér közelében levő, Rákosi megrendelésére készült óvóhely metrós tübbingekből (alagútfalazó elemekből) van kifalazva, és összeköttetésben áll a metróvonallal. Ez a történelmi ismeret ma már hozzátartozik a 2-es metró építésének történetéhez.
Kialakításának dátumai: 1952-ben kezdték építeni, 1963-ra készült el. 1973-ban kapcsolták össze a 2-es metró alagútjával. Bár a létesítményt eredeti funkciójára sohasem használták, a hetvenes évek közepéig készenlétben tartották. 1980-ig a Polgári Védelem üzemeltette. 3500 négyzetméteres és 2200 ember befogadására volt alkalmas. Jelenleg romos és nem működőképes.
Az M2 és M3 metróhálózat óvóhelyei
Az M2 és M3 metró vonalán találhatóak óvóhelyek, amelyek körülbelül 220 ezer embert tudnának ellátni maximum 72 óráig. Zuhanyzók a teljes vonalon nincsenek, csak mosdók a vonali, illetve állomási raktárakban. Vészhelyzet eseték a polgári személyek az állomásokon vészelték volna át az esetleges atomtámadást, majd a radioaktív sugárzás csökkenésével a felszínre távoztak volna kitelepítés végett.
P-50 objektum
Budapesten, a Várnegyedben található kormányzati óvóhely. 1950-es években, rabokkal újították fel a létesítményt és végül egy jelentősen nagyobb méretű, 7000 m2 és mintegy 400 személy elhelyezését lehetővé tévő komplexumot alakítottak ki. 1968-tól a létesítményt modernizálták. Az óvóhely atomcsapás esetén is biztonságot nyújtott a Politikai Bizottsága tagjainak, akikre a létesítményben külön helyiségek vártak. 2006 óta a létesítmény titkossága megszűnt, viszont nem látogatható. Bejáratai vannak az Alagútból, az Öntőház utcából (garázsbejárónak álcázva), az Országos Széchenyi Könyvtár alagsorából (ezt 1941-ben építették), és a Hadügyminisztériumból is. Főbejárata 1950 óta a Dózsa György téri focipálya mellett található polgári védelem raktár-barakkból érhető el. Kódneve P-50 volt.
Sziklakórház / LOSK 0101/1
Budapesten, a Várnegyedben található földalatti kórház és óvóhely már 1944-től működött, 1956-ban is üzemelt. Az intézmény szigorúan titkosnak minősült, minthogy 1958–1962 között atombiztossá alakították át. A János Kórház orvosai és ápolói a 72 órás elzárkózás után itt várták volna egy budapesti atomtámadás túlélőit. Kódneve LOSK 0101/1 volt. Jelenleg múzeum.
Sziklaközpont
A Kis-Gellérthegyben található. A több emeletes. sziklába vájt bunkerből és külön épületből álló objektumból ellenőrizték az ország légifolyosóit, sokáig volt zárt katonai objektum. A bunkerrendszert a két világháború között kezdték kiépíteni, teljesen a II. világháborúra fejezték be. 1949-től itt volt az Országos Légvédelmi Központ, tehát a honi légvédelem egyik védett vezetési pontja volt 1957-ig. Az objektumot övező korlátozások 1965-től enyhültek, a katonai feladatokkal párhuzamosan itt működött a polgári légi forgalom távolkörzeti irányítása is. A katonai részleg kiköltözött Nagytarcsára az 1980-as években (a „31-es” objektumba), csak a polgári légi irányítás maradt ott 1999-ig, majd 2012-ig itt volt a mára megszűnt Katonai Biztonsági Hivatal központja. Jelenleg elhagyott, de zárt katonai terület.
Kőbányai pincerendszer
Korábban kőfejtő volt, a Második Világháborúban óvóhelyként használták. Jelenleg óvóhelyként működésképtelen.
"Szikla" (Veszprém)
Légvédelmi irányítási központ és óvóhely. A két világháború között a Magyar Nemzeti Bank az ország aranytartalékának két bombabiztos tároló bunker épített ki. A keleti országrészben Miskolc mellett, Lillafüreden, míg a nyugati részen Veszprémben építették ki a többtonnás bombáknak is ellenálló óvóhelyeket. Mindkét objektumot „Sziklának” hívták. Az 1950-as évektől az objektumokat kizárólag a Magyar Néphadsereg kezelte. A veszprémi létesítmény esetében a hadsereg az 1980-as években az objektum atom és biológiai fegyverek elleni védelmét is kiépítette. Szigorúan zárt terület, jelenleg a Honvédség Hadműveleti Központja, valamint a Légi Irányító Központ is található.
"Szikla" (Lillafüred – Miskolc)
Az objektumot az 1930-as évektől kezdték kiépíteni a Magyar Nemzeti Bank utasítására. 1950-től az objektumba helyezték az országos légvédelmi irányítás egyik központját: a 2. honi légvédelmi hadosztály és a 64. Rt. ezred vezetési pontja volt. 1989-ben bezárt a harcálláspont. Később szórakozóhely lett, ma romos.
Andezit Művek / K-1 objektum (Jobbágyi)
A Nógrád megyei Jobbágyi közelében volt található az ország egyetlen föld alatti lőszergyára, ahol 1951-től indult a gyártás (Fedőneve: Tömegcikk Művek), 1955-től egy felszíni üzem építése történt, de végül 1960-ban bezárták. 1965-1970 között átalakították kormányzati óvóhellyé, jelenleg is zárt terület és mai funkciója nem ismert, vélhetően elsődleges kormányóvóhely.
