Az ország nyugati részén él az aranypettyes futrinka(Carabus hortensis hortensis) (BioLex).
Megjelenése, felépítése
Hossza 1–5cm. Előreálló feje sokkal keskenyebb, mint az előtor. Felső ajka harántos és egyszerűen vagy kettősen öblös, felső állkapcsa sima. A csápok töve nem összenyomott (Brehm).
A sima szárnyfedőkön többnyire hosszirányú pontsorok, láncszemes sorok vagy bordák mutatnak különös szerkezetet. A szárnyak többnyire csökevényesek (Brehm).
Életmódja, élőhelye
A fajok többsége gyorsan mozgó éjszakai ragadozó.
Többnyire lágy bőrű állatokat, főleg csigákat és gilisztákat zsákmányolnak. Áldozataikat erős harapásokkal menekülésre képtelenné sebzik, majd ráeresztik gyomornedvüket, amely a lágy részeket külső emésztéssel gyorsan péppé alakítja és a gyors felszürcsölésre alkalmassá teszi. Hasonló módon kezdenek ki kisebb gerinceseket, például gőtéket és apró emlősöket, például csapdákban megfogott mezei egereket is (Brehm).
Rendszertani felosztása
2020-ig a nem mintegy 870 faját írták le; ezeket közel 120 alnembe vonták össze. Változékonyságuk okán az egyes fajokon belül többnyire alfajokat különböztetnek meg.
Szél: Szél Győző: A hazai futóbogarak (Carabidae) magyar nevei
Brehm: Alfred Edmund Brehm (2000). "Futrinka-félék (Carabidae)". Az állatok világa (A legújabb német kiadás nyomán teljesen átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új magyar kiadásed.). Budapest: Arcanum. ISBN963 86118 2 0. Hozzáférés: 2021. november 11.. Brehm2000{{cite book}}: External link in |chapterurl= (súgó); Unknown parameter |chapterurl= ignored (|chapter-url= suggested) (súgó)
BiolLex: Biológiai lexikonI. (A–F). Főszerk. Straub F. Brunó. Budapest: Akadémiai. 1975.761–762. o.ISBN963-05-0530-4