Carlo Collodi

Carlo Collodi
SzületettCarlo Lorenzini
1826. november 24.
Firenze
Elhunyt1890. október 26. (63 évesen)
Firenze
ÁlneveCarlo Collodi
Állampolgársága
NemzetiségeOlaszország Olasz
SzüleiAngela Orzali
Foglalkozása
SírhelyeCimitero delle Porte Sante
Írói pályafutása
Jellemző műfajokifjúsági regény, publicisztika
Alkotói évei1848-1890
Fontosabb műveiPinokkió kalandjai

Carlo Collodi aláírása
Carlo Collodi aláírása

A Wikimédia Commons tartalmaz Carlo Collodi témájú médiaállományokat.

Carlo Lorenzini (írói álnevén C. Collodi) (Firenze, 1826. november 24. – Firenze, 1890. október 26.) olasz író, újságíró, publicista, a Pinokkió kalandjai című könyv szerzője.

Származása

1826. november 24-én született Firenzében. Apja szakács, anyja szolgálólány volt. A szülők tíz gyermeke közül ő volt a legidősebb. Gyermekkora nagy részét a Pistoia mellett fekvő Collodiban töltötte, innen is vette írói álnevét.

Életpályája

Tanulmányait egyházi iskolában végezte, de az 1848-as forradalmak hatására beállt önkéntesnek a hadseregbe, és ez a papi pályán való továbbtanulását ellehetetlenítette. 1848-ban Curtatone és Montanara mellett harcolt önkéntes csapatokban. Ugyanebben az évben kiadta Il Lampione című politikai folyóiratát, amelyet a cenzúra nyomására egy év múlva meg is szüntettek. Ez után másik lapot alapított La Scaramucci néven, aminek szerencsésebb pályája volt, és folyamatosan megjelenthetett. 1860-ban az Il Lampionét is újra kiadhatta. Az Olasz Királyság 1861. március 18-i létrejötte után felhagyott a publicisztikai és a politikai tevékenységgel, s egy kis ideig a firenzei prefektúrán dolgozott, a színházi cenzori bizottság tagja volt. Közben megírt négy vígjátékot és két regényt is, de ezek nem arattak különösebb sikert. Az 1870-es évek közepétől ismét témát és műfajt váltott, figyelmét és érdeklődését ettől kezdve a gyermekirodalom kötötte le. Eleinte a francia Charles Perrault meséit (Piroska és a farkas, Csipkerózsika, Csizmás Kandúr) fordította olasz nyelvre, de egy idő után saját maga teremtette mesefiguráival kezdte elbűvölni közönségét. 1876-ban jelentek meg a Gianettino, majd 1878-ban a Minuzzolo című kötetei, amelyek két vásott kis csibész életét, kalandjait elevenítették meg sok humorral és sok emberséggel.

Pinokkió

Pinokkió Eugenio Mazzanti illusztrációján

1881-től a Giornale dei bambini című gyermekújság kezdte folytatásokban közölni Storia di un burattino (Egy bábu története) című művét, amelynek főhőse Pinokkió, egy életre kelt fabábu. A bábu sok kalandon megy át: elszökik „apjától”, Dzsepettótól, rablók kezére kerül, bebörtönzik, iskolába megy, szamárrá változik, felfalja egy cetcápa és még sorolhatnánk. De végül megérti, hogy miért kell dolgozni, tanulni és hogyan kell szeretni.

A mű már az első részektől óriási siker volt, s hamar népszerűvé tette alkotóját, bár az egyház eleinte felemelte szavát a mese ellen, mondván a lázadás szellemét közvetíti a gyanútlan ifjú olvasók felé. 1883-ban könyv alakban is megjelent Pinokkió kalandjai címmel, Enrico Mazzanti illusztrációival.

1892-ben angolra is lefordították, s a fabábu története megkezdte világhódító útját (magyarul először 1907-ben jelent meg, Tuskó Matyiként). Minderről azonban Lorenzini már nem tudhatott: 1890. október 26-án szülővárosában, Firenzében meghalt. Testét a San Miniato al Monte templom mellett lévő temetőben helyezték örök nyugalomra.

Könyvei

Magyarul

Források

Kapcsolódó szócikkek

  1. ↑ "Dizionario Biografico degli Italiani" (olasz nyelven). Istituto della Enciclopedia Italiana. 2006. Hozzáférés: 2022. február 7.