| Carlos Fuentes | |
| Született | 1928. november 11. Panamaváros, Panama |
| Elhunyt | 2012. május 15. Mexikóváros, Mexikó (83 évesen) |
| Állampolgársága | mexikói |
| Nemzetisége | mexikói |
| Házastársa | Rita Macedo (1959-1973) Silvia Lemus (1976-) |
| Gyermekei | Cecilia Fuentes Macedo (1962), Carlos Fuentes Lemus (1973-1999), Natasha Fuentes Lemus (1976-2005) |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége | ambassador of Mexico to France (1975–1978) |
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | Lista
|
| Halál oka | természetes halál |
| Sírhelye | Montparnasse-i temető |
| Írói pályafutása | |
| Jellemző műfajok | mágikus realizmus |
| Fontosabb művei | Artemio Cruz halála (1962), Gringo viejo (1985) |
| Irodalmi díjai | Belisario Domínguez-díj |
| Hatottak rá | Pablo Neruda |
| Carlos Fuentes aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Carlos Fuentes témájú médiaállományokat. | |
Carlos Fuentes Macías (Panamaváros, 1928. november 11. – Mexikóváros, 2012. május 15.) az egyik legismertebb modern mexikói író.
Fuentes apja diplomata volt és a harmincas években nagykövet Washingtonban. Carlos Fuentes így már fiatalon megismerkedhetett az Egyesült Államokon kívül Közép- és Dél-Amerika számos országának kultúrájával, történelmével, szokásaival és első irodalmi szárnybontogatásain erősen érezhető Pablo Neruda hatása.
Felsőbb iskoláit Mexikóvárosban végezte. Ebben az időben újságíróként is dolgozott az Hoy (Ma) munkatársaként és a Colegio Francés Morelos irodalmi intézettől már díjat is kapott. Ezután jogot tanult Svájcban és Mexikóban. Eleinte Fuentes az apjához hasonlóan diplomataként dolgozott és csak 1959-től kezdett el komolyan írással foglalkozni. Ebben az időben Párizsban lakott, majd Velencében, Londonban és ismét Mexikóvárosban. A 70-es években a washingtoni Woodrow Wilson Intézetben dolgozott. Ezenkívül nagykövetként képviselte hazáját (mindig is mexikóinak érezte magát) Franciaországban (1972-78), de lemondott, amikor Gustavo Díaz Ordaz mexikói nagykövet lett Spanyolországban. 1990-től Európában élt.