Carpaccio

Carpaccio
Névadó	Vittore Carpaccio (ember)
Nemzet, ország	Olaszország
Alapanyagok	nyers marhahús, citromlé, olívaolaj, só, bors
A Wikimédia Commons tartalmaz Carpaccio témájú médiaállományokat.

A carpaccio olasz eredetű előétel, amely vékonyra szeletelt nyers húst vagy halat tartalmaz, jellemzően marha, borjú, szarvas, lazac vagy tonhal húsából készül.

Története

1842-ben Pompejben Gennario Arienzo fogadós készítette el először azt az ételt, melyet ma carpaccióként ismerünk. A történet szerint Arienzo fogadójához közel szenvedett balesetet egy hercegnő hintója. A hercegnő és kísérete a fogadóban várta meg, amíg a javításokkal végeznek. Arienzo nem volt felkészülve ilyen előkelő vendégekre, éléskamrájában csak némi szárított bivalyhús áll rendelkezésére. A húst leheletvékonyra szeletelte, kiklopfolta, majd borba áztatta, hogy megpuhuljon. Majd sóval, borssal és olívaolajjal ízesítette végül parmezánforgácsokat szórt a tetejére. A hercegnőnek annyira ízlett a sebtében kreált fogás, hogy még a receptet is elkérte Arienzótól, aki később étlapjára is felvette az ételt carne principesa (a hercegnő húsa) néven.

1950-ben a velencei Harry's Bar alapítója, Giuseppe Cipriani készítette el ezt az ételt eredetileg Amalia Nani Mocenigo grófnőnek, amikor megtudta, hogy az orvosok nyers hús fogyasztását javasolták neki. A carpaccio alapját a carne cruda all'albese piemonti fogás adta. Az ételt később Cipriani Vittore Carpaccio egy velencei festőről nevezte el, akinek munkái ismertek voltak karakteres vörös és fehér tónusaikról.

Eredetileg a carpaccio vékonyra szelt nyers marhahúst jelentett, melyet az eredeti recept szerint mustárral, olívaolajjal, Worcester-szósszal, majonézzel, kapribogyóval, kevés citromlével és fehér borssal ízesítettek és apróra vágott petrezselyemmel és snidlinggel tálaltak szobahőmérsékleten. Később a kifejezést átvették olyan ételekre, amelyek nyers húst, vagy halat tartalmaznak, melyeket citromlével vagy ecettel, olívaolajjal, sóval és fekete borssal ízesítettek.

Jegyzetek

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Carpaccio című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

• Arrigo Cipriani: Harry’s Bar. Eine venezianische Legende. Stories, Drinks und Rezepte. Ungekürzte Taschenbuchausgabe. (német nyelven) Piper, München, 2003, ISBN 3-492-23965-X
• Arrigo Cipriani: Harry’s Bar Kochbuch. Die schönsten Rezepte aus dem legendären Restaurant in Venedig. 15. Auflage. (német nyelven) Collection Rolf Heyne, München, 2008, ISBN 978-3-89910-010-5
• Bittera, Dóra (2017). "A hercegnő húsa (Velence)". Bűvös Szakács (magyar nyelven). Budapest: Magyar Gasztronómiai Egyesület. 144. o. ISBN 978-615-5829-00-0. {{cite book}}: Unknown parameter |coauthors= ignored (|author= suggested) (súgó); Unknown parameter |subtitle= ignored (súgó)