Csáprágósok

Csáprágós ízeltlábúak
	Evolúciós időszak: paleozoikum–holocén PreꞒ Є O S D C P T J K Pg N
	Egy madárpókfaj (Brachypelma sp.)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Csáprágósok (Chelicerata); Heymons, 1901
Osztályok
	Rákszabásúak (Merostomata); Pókszabásúak (Arachnida); Csupalábállatok (Pantopoda); †Tengeri skorpiók (Eurypterida);
Hivatkozások
	A Wikifajok tartalmaz Csáprágós ízeltlábúak témájú rendszertani információt. A Wikimédia Commons tartalmaz Csáprágós ízeltlábúak témájú kategóriát.

A csáprágósok vagy csáprágós ízeltlábúak (Chelicerata) az ízeltlábúak törzsének (Arthropoda) egyik altörzse. Külső vázuk nem tartalmaz meszet. Közös sajátosságuk, hogy a többi ízeltlábútól eltérően testük két testtájra (elő- és utótestre) különül, valamint hogy sem csápjuk, sem rágóik nincsenek, sajátos szájszervük ugyanakkor az ún. csáprágó (chelicera).

A csáprágó a többi ízeltlábú első vagy egyetlen pár csápjával homológ szerv, mindkettőt a középagy (deutocerebrum) idegzi be.

Testfelépítésük

A csáprágósok teste alapvetően két részre tagolódik:

előtest (prosoma): ez tulajdonképpen a fej és az elülső törzsszelvények összeolvadásából jött létre. Tévesen nevezik fejtornak (cephalothorax) is, jóllehet nem homológ a rákok hasonló nevű testtájával. Az előtesten találhatók a csáprágók, az esetleges tapogatólábak (pedipalpus, a csáprágó utáni végtagpár, ami ugyancsak lehet karmos vagy ollós), a járólábak és a látószervek. Az előtest belsejében jelentős belső váz (endosternum) alakult ki; ezen tapad meg a harántcsíkolt vázizomzat. Itt találjuk még a legfőbb idegközpontot (agy- vagy garat feletti dúc) és a bélcső kezdeti, előbél szakaszát.
utótest (opisthosoma): ez a törzs fennmaradó részének feleltethető meg, és nem homológ a rákok vagy rovarok potrohnak nevezett testtájával. Ennek belsejében találjuk a zsigereket (a bélcső közép- és utóbél szakaszát, a légzőszerveket, a kiválasztó szerveket, a szívet) és a szaporító szerveket (hím, illetve női a ivarmirigyeket és ivarjáratokat). A legtöbb csáprágós ízeltlábú utótestén nem nincsenek fejlett végtagok, legfeljebb végtagszármazékok lehetnek.

Rendszerük

Ma csak 3 osztályuk él, melyekből kétségkívül a pókszabásúak osztálya a legjelentősebb.

Rákszabásúak osztálya (Merostomata): Nem összetévesztendőek a rákokkal. Ősi, sőt talán a ma élő legősibb ízeltlábú állatok. Testüket kemény páncél fedi. Járólábaik száma 5 pár. Csáprágójuk ollós. Az utótest hosszú, hegyes, szuronyszerű faroktövisben (telson) végződik. Nagyságuk elérheti a 60 cm-t. Tengeri szervezetek – kopoltyúkkal lélegzenek –, az Atlanti-óceán nyugati partvidékén élnek.
Pókszabásúak osztálya (Arachnida): főképp szárazföldi állatok, így nem kopoltyúkkal, hanem tracheákkal vagy tracheatüdőkkel lélegeznek. Némelyek másodlagosan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, de kopoltyúi ezeknek sem fejlődtek ki. Az előtest–utótest tagolódás általában megvan, de egyes esetekben már ezek határai is eltűnnek (pl. az atkák alosztályában). Méretük 30 cm-ig terjed – lábfesztávolsággal. Fajszámuk és jelentőségük a legnagyobb az altörzsben.
Csupalábállatok osztálya (Pantopoda): utótestük csökevényes, testük kicsiny, keskeny, a lábaik a testhez képest nagyon hosszúak, ahová még egyes szerveik (pl. ivarmirigyek) is benyomulnak. Kivétel nélkül tengerlakó állatok, amelyek telepes élőlények testnedveit szívogatják.

Források és ajánlott irodalom

Dudich Endre–Loksa Imre: Állatrendszertan, Tankönyvkiadó, Bp., 1978
Fazekas György–Szerényi Gábor: Biológia I. – Molekulák, élőlények, életműködések, Scolar Kiadó, Bp., 2002
Lőrinczi G., Torma A. (2020): Állatrendszertan I.: bazális csoportok (Non-Bilateria) és ősszájúak (Protostomia). SZTE online egyetemi jegyzet, Szeged, 834 pp.
Urania Állatvilág I. – Alsóbbrendű állatok, Gondolat Kiadó, Bp., 1979
Magyar nagylexikon V. (C–Csem). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Magyar Nagylexikon. 1997. 745. o. ISBN 963-85773-0-4