| Vízioposszum | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||
| Nem fenyegetett | ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||
| Chironectes minimus (Illiger, 1811) | ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Vízioposszum témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Vízioposszum témájú médiaállományokat és Vízioposszum témájú kategóriát.
|
A vízioposszum vagy yapok (Chironectes minimus) az oposszumalakúak (Didelphimorphia) rendjéhez, ezen belül az oposszumfélék (Didelphidae) családjához tartozó Chironectes nem egyetlen faja.
A fajt először Johann Karl Wilhelm Illiger írta le 1811-ben.
Dél-Mexikótól, Dél-Amerika déli részéig honos. Természetes élőhelyei a trópusi és mérsékelt övi erdők, édesvizek közelében.
Testhossza 26-40 centiméter, farka 31-43 centiméter. Teste karcsú, szőrzete vízlepergető, farka csupasz. Hátsó lábai úszóhártyásak.
Az egyetlen vízi életmódhoz alkalmazkodott erszényes. Éjszakai állat, a víz alá merülve halakra, békákra, rákokra, kagylókra és vízi rovarokra vadászik, melyeket ragadós, karom nélküli mellső mancsával kap el. Nappal levelekkel bélelt fészkekben pihen a vízparton. A zsákmányát szintén a vízparton fogyasztja el.
A vemhesség ideje 2 hét, ezt követően átlagosan 2-5 kölyöknek ad életet. A nőstények és a hímeknek is van erszénye, melynek hátrafelé néző nyílása a víz alatt egy izomgyűrűvel szorosan lezárható.