| Chris Barber | |
 | |
| Született | Donald Christopher Barber 1930. április 17. Welwyn Garden City |
| Elhunyt | 2021. március 2. (90 évesen) Welwyn Garden City |
| Állampolgársága | brit |
| Házastársa | Ottilie Patterson (1959–1983) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | St Paul's School |
| Kitüntetései |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Chris Barber témájú médiaállományokat. | |
Chris Barber, (Welwyn Garden City, 1930. április 17. – Welwyn Garden City, 2021. március 2.) brit harsonás, zenekarvezető.
A worcestershire-i Malvernben lévő Hanley Castle Gimnáziumban, majd a londoni St. Paul's Schoolban tanult, ahol a Guildhall School of Music and Dramaba járt. Tizennyolcévesen becsüsnek tanult. Zenét tanulni hegedűvel kezdett, de a vonós hangszer megkövetelte testtartás gerincfájdalmakat okozott neki.
Középiskolás korában Louis Armstrong lemezeinek hatására beleszeretett a dzsesszbe. Angliában akkor főként Humphrey Lyttelton zenekara játszott klasszikus New Orleans-i zenét. Egy koncerten Lyttelton harsonása 6 fontért kínált neki egy hangszert. Barber hamarosan megbarátkozott a harsonával és beiratkozott a Royal Academy of Musicra. Megtanult bőgőzni is.
1949-ben lett saját zenekarának vezetője, amelyben harsonán játszott. Barber segített elindítani számos zenész karrierjét, köztük Ottilie Patterson bluesénekesnőt, aki korábban (1959-1983) a felesége volt, és Lonnie Donegan énekesnőt, bendzsóst. Donegan első slágere a „Rock Island Line” volt.
Chris Barber 1954 óta trombitált Pat Halcox-szal, valamint Monty Sunshine-nal, aki ott klarinétozott. Utóbbi Petite Fleur egy változatával vált híressé.
Bár Barber zenekara elsősorban dixielandet játszott, ragtime-mal, swinggel, blueszal és R&B-vel is felléptek. Együttműködtek más előadókkal is, mint például Louis Jordan és Dr. John. 1959 után számos turnéjuk volt az Egyesült Államokban.
Az 1950-es évek vége és az 1960-as évek eleje között Chris Barber számos blueszenész turnéját szervezte meg az Egyesült Királyságban, köztük Big Bill Broonzy-ét, Sonny Terry-ét és Brownie McGhee-ét, Muddy Watersét. Mindez segített felkelteni az érdeklődést a blues iránt a fiatal zenészek körében, köztük Eric Claptonban, Peter Greenben és a The Rolling Stones zenészeiben.
1967-ben kiadta a „Cat Call”-t, Paul McCartney addig kiadatlan dalát (1967).
Sidney Bechet és követői mellett egyike volt azoknak a zenészeknek, akik az 1950-es és 1960-as években leginkább hozzájárultak a New Orleans-i jazz újjáéledéséhez Európában. 2014-ben megjelentette a „Jazz Me Blues” című önéletrajzát.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Chris Barber című francia Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.