Galénosz

Galénosz
Pierre Roche Vigneron litográfiája (kb. 1865)
Pierre Roche Vigneron litográfiája (kb. 1865)
Születettkb. 129
Pergamon
Elhunytkb. 216
Róma
Állampolgárságarómai
SzüleiNikón
Foglalkozásaorvos, filozófus
Tudományos pályafutása
Szakterületorvostudomány
A Wikimédia Commons tartalmaz Galénosz témájú médiaállományokat.

Görögösen Galénosz (ógörögül: Κλαύδιος Γαληνός, latinul: Aelius Galenus vagy Claudius Galenus; Pergamon, kb. 129 – Róma, kb. 216) görög származású római orvos és filozófus. Neve a „nyugodt”-at jelentő γαληνός görög szóból ered. Szülőhelyéről Pergamoni Galénosznak is nevezték. Az antikvitás egyik legjelentősebb orvosa volt, aki nagyban hozzájárult több orvosi tudományág fejlődéséhez, köztük az anatómia, fiziológia, patológia, farmakológia, és neurológia területén. A filozófia és a logika tudományában is jelentős műveket hagyott hátra.

Életpályája

Galénosz apja, Aelius Nicon gazdag római polgár és építész volt, aki sok tudományterület, köztük a filozófia, matematika, logika, csillagászat, mezőgazdaság és irodalom iránt érdeklődött. Pergamon ekkor jelentős kulturális központ volt, az alexandriai után a második legnagyobb könyvtárral.

Apja filozófiai és politikai pályára szánta, így már fiatalon kapcsolatba került a sztoikusokkal és platonikusokkal. Galénosz visszaemlékezése szerint azonban 145 körül apja álmában megjelent Aszklépiosz, a gyógyítás istene, és arra ösztönözte, hogy fiát az orvosi pályára irányítsa. Ettől kezdve Aelius Nicon minden lehetőséget biztosított számára, hogy a gyógyítás tudományát elsajátítsa. Galénosz 16 éves korától a helyi Aszklépiosz-szentélyhez tartozó gyógyító intézményben tanult, amely egyszerre működött kórházként, fürdőként, szanatóriumként és templomként. A helyen számos ismert római polgár is megfordult, köztük Aelius Aristides.

Apja halála után, 19 évesen Hippokratész tanácsa szerint hosszabb tanulmányútra indult, és Szmirnában, Korinthoszban, Krétán, Kilikiában, Cipruson, majd az alexandriai nagy orvosi iskolában tanult. Itt az élveboncolások tapasztalatait feldolgozó tanulmányokhoz is hozzáfért.

157-ben, 28 éves korában visszatért Pergamonba, ahol a főpap gladiátorainak orvosa lett. Sebellátási és gyógyítási tapasztalatai révén sok életet mentett meg, és jelentős ismereteket szerzett az étrend, erőnlét, higiénia és megelőzés szerepéről. Eközben folytatta elméleti kutatásait is.

Később Rómában telepedett le, ahol a kor vezető személyiségeinek orvosa lett, majd több császár személyi orvosaként tevékenykedett.

Orvosi gondolkodását erősen befolyásolta a testnedvek elmélete (humorálpatológia), amelyet Hippokratész nyomán rendszerezett. Anatómiai megfigyelései, amelyek főként majmok és disznók boncolásán alapultak, 1543-ig meghatározóak maradtak, amikor megjelentek az első tudományos emberi boncolások. Fiziológiai tanításai 1628-ig tartották magukat, amikor William Harvey közzétette a vérkeringésről szóló elméletét.

Galénosz filozófiai érdeklődése jelentős volt, amit A legjobb orvos egyben filozófus is című művében is hangsúlyozott. Fontos szerepet játszott a racionalizmus és empirizmus közötti vitákban is. Halálának időpontja bizonytalan, de valószínű, hogy megérte a 70 éves kort.

Jegyzetek

  1. ↑ γαληνός, Henry George Liddell, Robert Scott, A Greek-English Lexicon, Perseus Digital Library.
  2. ↑ "Life, death, and entertainment in the Roman Empire". David Stone Potter, D. J. Mattingly (1999). University of Michigan Press. p. 63. ISBN 0-472-08568-9
  3. ↑ "Galen on bloodletting". Peter Brain, Galen (1986). Cambridge University Press. p. 1. ISBN 0-521-32085-2
  4. 1 2 Nutton, Vivian. 1973. "The Chronology of Galen's Early Career". Classical Quarterly 23:158–171.
  5. ↑ Galen on the affected parts
  6. 1 2 Brock AJ. Introduction. Galen. On the Natural Faculties. Edinburgh 1916.
  7. ↑ Galen on pharmacology
  8. ↑ Galen on the brain
  9. ↑ Metzger BM. New Testament Studies: Philological, Versional, and Patristic. BRILL 1980.
  10. ↑ "Hippocrates. Airs, Waters, and Places. Jones (ed.) 70–2". 2011. szeptember 30. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2010. december 8.
  11. ↑ Ustun C. Galen and his anatomic eponym: Vein of Galen. Clinical Anatomy, 17(6):454–457, 2004.
  12. ↑ Galen On Food and Diet (Grant, trans.) Routledge 2000.
  13. ↑ Gleason, M. Making Men: Sophists and Self-Presentation in Ancient Rome. Princeton 1995.
  14. ↑ Andreas Vesalius (1543). De humani corporis fabrica. Basel: Johannes Oporinus.
  15. ↑ O'Malley, C. Andreas Vesalius of Brussels, 1514–1564. University of California Press.
  16. ↑ William Harvey (1628). Exercitatio Anatomica de Motu Cordis et Sanguinis in Animalibus.
  17. ↑ Furley, D.; Wilkie, J. Galen On Respiration and the Arteries. Princeton University Press, 1984.
  18. ↑ Claudii Galeni Pergameni (1992). That the best physician is also a philosopher.
  19. ↑ "Medical ethics in a writing of Galen". Acta Med Hist Adriat. 2008.
  20. ↑ Frede, M.; Walzer, R. 1985. Three Treatises on the Nature of Science.

Irodalom

További információk

Kapcsolódó szócikkek