Compó

Compó
Kifogott példány
Kifogott példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Csontos halak (Osteichthyes)
Osztály: Sugarasúszójú halak (Actinopterygii)
Alosztály: Újúszójúak (Neopterygii)
Alosztályág: Valódi csontoshalak (Teleostei)
Öregrend: Pontyszerűek (Ostariophysi)
Rend: Pontyalakúak (Cypriniformes)
Öregcsalád: Cyprinoidea
Család: Pontyfélék (Cyprinidae)
Alcsalád: Tincinae
Jordan, 1878
Nem: Tinca
Cuvier, 1816
Faj: T. tinca
Tudományos név
Tinca tinca
(Linnaeus, 1758)
Szinonimák
Szinonimák
  • Cyprinus tinca Linnaeus, 1758
  • Cyprinus tinca auratus Bloch, 1782
  • Cyprinus tincaauratus Bloch, 1782
  • Cyprinus tincauratus Bloch, 1792
  • Cyprinus tincaurea Shaw, 1804
  • Cyprinus zeelt Lacepède, 1803
  • Tinca aurea Gmelin, 1788
  • Tinca chrysitis Fitzinger, 1832
  • Tinca communis Swainson, 1839
  • Tinca italica Bonaparte, 1836
  • Tinca limosa Koch, 1840
  • Tinca linnei Malm, 1877
  • Tinca vulgaris (non Valenciennes, 1842)
  • Tinca vulgaris Fleming, 1828
  • Tinca vulgaris cestellae Segre, 1904
  • Tinca vulgaris maculata Costa, 1838
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Compó témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Compó témájú médiaállományokat és Compó témájú kategóriát.

A compó (Tinca tinca) a sugarasúszójú halak (Actinopterygii) osztályának pontyalakúak (Cypriniformes) rendjébe, ezen belül a pontyfélék (Cyprinidae) családjába tartozó faj.

Alcsaládjának és nemének az egyetlen faja.

Egyéb nevei: doktorhal, cigányhal. 2016-ban elnyerte az "Év hala" címet.

Előfordulása

Compók egy csehországi akváriumban
Akváriumi példányok

Európában, Szibéria egy részén és Anatóliában lévő síkvidéki, lassú áramlású, iszapos medrű folyók, állóvizek és mocsarak lakója. Magyarország állóvizeiben is gyakori.

Megjelenése,felépítése

A compó hosszúsága átlagosan 20-30 centiméter, legfeljebb 70 centiméter (7,5 kilogramm tömeggel). A compó teste zömök, erőteljes felépítésű, magas faroknyéllel. Szája kicsi, csúcsba nyíló, mindkét szájzugon egy-egy rövid bajuszszál lóg. Szemei kicsinyek. Garatfogai egysorosak: 4,(5)-5. Pikkelyei aranysárgák és nagyon aprók (az oldalvonal mentén 95-100 található), a vastag, nyálkás bőrbe mélyen beágyazódtak. A hátúszót 12-13, a farok alatti úszót 9-11 sugár támasztja, valamennyi úszó lekerekített. A hím hasúszói megnyúltak, rajtuk a 2. sugár megvastagodott. A farokúszó gyengén öblösen bemélyedő szélű. Háta többnyire sötétzöld vagy sötétbarna, oldala világosabb, sárgarézfényű, hasoldala pedig sárgásfehér. 39-41 csigolyája van.

Életmódja, élőhelye

A compó túlnyomórészt lassan folyó vizekben, valamint sűrű növényállományokkal benőtt, iszapos fenékű, sekély, melegebb vizű tavakban él. Óvatos, a fényt kerülő halfaj, napközben rendszerint a fenékre húzódik, és csak szürkületkor élénkül meg. Az iszapban keresgéli szúnyoglárvákból, férgekből és csigákból álló táplálékát, de növényeket is fogyaszt. A telet az iszapba ásva tölti. Fekete, sárga és piros színváltozata is előfordul.

Szaporodása

2–3 évesen válik ivaréretté. Május–júniusban ívik. 200–300 000 darab, nagyjából 1 mm átmérőjű ikrát rak, ezek rátapadnak a vízinövényekre. A kelési idő 20 °C-on körülbelül 3 nap. A frissen kelt, 4–5 milliméteres lárvák fején ragadós mirigy van, ezzel tapadnak meg a vízinövényeken, amíg szikzacskójukat felélik.

Rekordok

Az RSD (Ráckevei-Soroksári Dunaág) legnagyobb compója 2023. október 21-én, szombaton este a Rózsa-szigeten horogra akadt Szabó Krisztián bojlis szerelékére. A 3,48 kg-os, 48 cm hosszú halat 5 perces csónakos fárasztás után sikerült partra emelni, majd a halőr hitelesítése után visszaengedték a folyóba. A rekorder a MOHOSZ hivatalos abszolút listájának a legnagyobb compója, új országos rekord.

Jegyzetek

Források