| Mesangiospermae | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Rendszertani besorolás | ||||||||||
| ||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||
| ||||||||||
| Csoportok | ||||||||||
| ||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||
A Wikifajok tartalmaz Mesangiospermae témájú rendszertani információt.
|

A Mesangiospermae vagy központi helyzetű zárvatermők (core angiosperms) a zárvatermő növények rendszertani kládja, amit angol nyelvterületen „mesangiosperms”-nek is hívnak. A zárvatermők két fő csoportjának egyike (a másik az alapi helyzetű zárvatermők). A PhyloCode filogenetikus nevezéktan szerint kapta a nevét. A központi helyzetű zárvatermők közé mintegy 350 000 faj tartozik. A kládba tartozik a zárvatermők mintegy 99,95%-a, feltételezve, hogy a kívül eső fajok száma 175 körüli, a közéjük tartozóké pedig 350 000. Bár hasonló leírású klád már az APG II-rendszerben is létezik, ott nem kapott formális nevet.
A központi helyzetű zárvatermők melletti zárvatermő-csoportok az Amborellales, Nymphaeales és az Austrobaileyales. Együtt egy parafiletikus evolúciós fokozatot alkotnak, az alapi helyzetű zárvatermőkét. Az -ales végű rendek nevét itt a rendszertani szint figyelembe vétele nélkül használjuk, bár ezek a csoportok csak 1-1 rendet tartalmaznak.
A Mesangiospermae-t a következő kládokra szokás felosztani:
Kladogram: A központi zárvatermők helyzete a zárvatermőkön belül, az APG IV (2016) szerint
|
A Mesangiospermae csoport általában olyan rendszertani osztályozásokban szerepel, melyek a csoportokhoz nem rendelnek rendszertani rangot. A Mesangiospermae név a filogenetikus nevezéktan egy leszármazási ág-módosított, csomópont-alapú neve. Definíciója szerint az a legnagyobb koronacsoport, ami tartalmazza a Platanus occidentalis-t, de nem tartalmazza az Amborella trichopoda, Nymphaea odorata és Austrobaileya scandens egyikét sem. Néha a klád nevét úgy írják le, hogy /Mesangiospermae, bár ezt a PhyloCode nem teszi kötelezővé; a kezdő perjel arra utal, hogy a kifejezést filogenetikailag meghatározott értelemben használják.
A molekuláris filogenetikai kutatásokban a Mesangiospermae mindig erősen támogatott mint monofiletikus csoport. Nem ismert olyan szünapomorfia (közös új jelleg), ami az összes kifejlett Mesangiospermae-ben megtalálható, de egyetlen alapi helyzetű zárvatermőben sem. Ennek ellenére a központi helyzetű zárvatermők már embrionális fejlődésük legkorábbi fázisaiban jól felismerhetőek. A magkezdemények olyan, embriózsáknak is nevezett makrogametofitont tartalmaznak, melyek bipolárisak és 8 sejtmagjuk van. Az ellenlábas sejtek perzisztensek, az endospermium triploid.
A legrégebbi ismert zárvatermő-maradványok a kréta időszak hauterivi korszakából származó, központi helyzetű zárvatermők fosszíliái.
DNS-szekvenciák molekuláris óra-alapú összehasonlításai alapján a központi helyzetű zárvatermők megjelenése a kréta kor kezdetéhez közel, 140–150 Mya (millió évvel ezelőttre) tehető. Ez kb. 25 millió évvel azután volt, hogy a zárvatermők megjelentek volna a jura közepén.
Mindegy 135 millió évvel ezelőttre 5 csoportba terjedtek szét: ezek a Chloranthales, Magnoliids, az egyszikűek, Ceratophyllales és a valódi kétszikűek. Ez a radiáció valószínűleg mintegy 4 millió évet vett igénybe.
Mivel az evolúciós radiáció időtartama (4 millió év) meglehetősen rövid az időbeli távolsághoz (mintegy 145 millió év) képest, ezért sokáig úgy tűnt, hogy a központi helyzetű zárvatermők csoportjai egyszerre jelentek meg. A Mesangiospermae a leszármazási fákban feloldatlan politómiaként jelentkeztek. 2007-ben két cikk foglalkozott az 5 csoport kapcsolatainak feloldásával kloroplasztisz-genomjaik nagy részének összehasonlításával. A két cikk által meghatározott legvalószínűbb leszármazási fa megegyezett. Ebben a törzsfában az egyszikűek a [Ceratophyllales + eudicots] klád testvércsoportja. Ennek az eredménynek a támogatottsága azonban nem elég erős. A megközelítőleg torzítatlan topológiájú statisztikai próba azt mutatta, hogy az egyszikűek néhány más lehetséges elhelyezkedése is 5% fölötti valószínűséggel bír. A két tanulmány fő gyengesége a filogenetikai analízisben DNS-ükkel szereplő fajok alacsony száma volt – 45 az egyikben, 64 a másikban. Ez elkerülhetetlen volt, mivel a teljes kloroplasztiszgenomok DNS-szekvenciáit csak viszonylag kevés növényfajnál határozták meg.
{{cite journal}}: CS1 karbantartás: több név: szerzőfelsorolás (link){{citation}}: Unknown parameter |archívdátum= ignored (súgó); Unknown parameter |archívurl= ignored (súgó) "Archivált másolat". 2017. május 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 19."Archivált másolat". 2017. május 25. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2019. április 19.{{cite journal}}: Invalid |ref=harv (súgó)