Nevei
A nemének a neve, a Cynognathus, görög összetett szó, amelynek jelentése „kutya állkapocs”. Mielőtt megkapja a mai nevét, ezt az állatot többször is átnevezték. Ezek a korábbi nevei: Cistecynodon, Cynidiognathus, Cynogomphius, Karoomys, Lycaenognathus, Lycochampsa, Lycognathus, és Nythosaurus. E nevek mellett, 1876-ban Richard Owen a Yale Egyetemhez tartozó Peabody Museum of Natural Historyban őrzött maradványokat Nythosaurusnak nevezte el. Manapság a Cynognathus az egyetlen képviselője családjának, a Cynognathidaenak. Most a vita arról folyik, hogy vajon egy vagy több faj tartozik ebbe a nembe.
A Cynognathus crateronotust korábban a következő nevek alatt ismerték: Cistecynodon parvus, Cynidiognathus broomi, Cynidiognathus longiceps, Cynidiognathus merenskyi, Cynognathus beeryi, Cynognathus minor, Cynognathus platyceps, Cynogomphius berryi, Karoomys browni, Lycaenognathus platyceps, Lycochampsa ferox, Lycognathus ferox és Nythosaurus browni. Első ránézésre, a 15 különböző név, kissé soknak tűnik egy kisméretű, mezozoikumi állatnak, de a sok nevével mégsem tartja rekordot az átnevezések terén, mivel ezt a rekordot a Plateosaurus engelhardti nyerte el, több mint 20 átnevezéssel.
A Karoomys, Cistecynodon és Nythosaurus neveket, fiatal példányok kapták, míg a Lycognathus cucullatus valójában a Baleár-szigeteken felfedezett kígyó neve, de ezt még bizonyítani kéne.
Megjelenése
A Cynognathus tömzsi testű, körülbelül 1 méter hosszú állat volt. A 30 centiméter hosszú fején széles állkapocs volt, amelyben éles fogak ültek. A hátsó lábai a test alatt helyezkedtek el, éppen úgy, mint a mai emlősöknél, viszont a mellső lábai még hüllőszerűen, a test oldalából nőttek ki.
Többféle foggal rendelkezett, ami arra enged következtetni, hogy ez az állat feldolgozta a táplálékát, mielőtt lenyelte volna. Az állatnál jelen volt a másodlagos szájpad is, ami lehetővé tette, hogy nyelés közben is lélegezzen.
A bordák hiánya a hasban arra utal, hogy a Cynognathusnak jó rekeszizma volt; ez az izom segíti az emlősöket a légzésben. A koponya elülső részén levő gödröcskék és mélyedések azt mutatják, hogy itt az idegek és az erek sűrűn voltak. Az emlősöknél ezek a gödröcskék a szőrszálak és bajuszszálak jelenlétét bizonyítják.
