A DARVO taktika a pszichológiai manipuláció egyik formája, amelyet gyakran használnak a bántalmazók (a magánéleti krízisek: mint például családon belüli erőszak, lelki bántalmazás, szexuális erőszak és a közéletben: például autokrata politikai kommunikáció esetén), amikor szembesítik őket a tetteikkel.
A DARVO taktikát Jennifer Joy Freyd amerikai pszichológus ismerte fel az 1990-es években; a pszichológiai védekezés és manipuláció egyik formájaként írta le.
A DARVO mozaikszó a „Deny, Attack, Reverse Victim and Offender” angol szavak rövidítése:
A DARVO-taktika során a bántalmazó az alábbi mintát követi:
A taktika célja, hogy a bántalmazó kimerítse a vitapartnerét, és elterelje a figyelmet az eredeti problémáról. A parttalan vita végére a probléma felvetője belefárad a vitába, a bántalmazó pedig így elkerüli a felelősségre vonást.
Egy olyan helyzetben, amikor egy családon belüli erőszak áldozata azt állítja, hogy a partnere rendszeresen ordít vele, és ezzel félelmet kelt, a bántalmazó így reagál:
| „ | Én nem ordítok! Te vagy, aki provokálsz. Aztán engem vádolsz, pedig én csak védekezni próbálok. | ” |
A védekezésben megjelenik a tagadás (nem ordít), a támadás (te provokálsz), és a szerepcsere (én csak védekezem, tehát én vagyok az áldozat).