| Daniel Humair | |
| Született | 1938. május 23. (88 éves) Genf |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései | Francia Köztársaság Művészeti és Irodalmi Rendjének parancsnoka |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | dzsessz, tangó |
| Hangszer | dobfelszerelés |
A Wikimédia Commons tartalmaz Daniel Humair témájú médiaállományokat. | |
Daniel Humair, (Genf, 1938. május 23. –) svájci dzsesszdobos, zeneszerző, festő.
Humair hét évesen kezdett klarinétozni és dobolni. 14 évesen Tommy Ladnier és Mezz Mezzrow lemezének köszönhetően felfedezte magának a dzsesszt. 1958-ban a Zürichi Jazz Fesztivál nemzetközi amatőr versenyén három kategóriában első helyezést ért el. Ezután − mások mellett − Don Byas szaxofonossal turnézott.
1958-ban Párizsban telepedett le. Ott zenészekkel dolgozott együtt, mint Chet Baker, Kenny Dorham, Eric Dolphy, Jackie McLean, Phil Woods, Lucky Thompson, Bud Powell, Nico Bunink, Stéphane Grappelli és Oscar Pettiford.
1965-ig játszott Martial Solal triójában. 1965-ben közreműködött Zoller Attila „The Horizon Beyond” című albumán, és Jean-Luc Pontyval kezdett dolgozni. Részt vett George Gruntz etno-dzsessz projektjében Tunéziában. 1968-ban tagja lett Phil Woods European Rhythm Machine-jének.
1972-ben megalapította a The Bandet, amelyből később a George Gruntz Concert Jazz Band lett.
A hetvenes évek végén pedig triót alapított Henri Texier-vel és François Jeanneau-val. Az 1980-as évek közepén trióban kezdett dolgozni Joachim Kühnnel és Jean-François Jenny-Clarkkal. Enrico Rava-val, Miroslav Vitoušszal és Franco d'Andrea-val egy all-stars kvartettet alkotott.
Több mint kétszáz albumon működött közre, és több mint tizenöt lemezt adott ki. Játszott filmzenéken, és maga is komponált filmzenét.