Dario Niccodemi

Dario Niccodemi
Született1874. január 27.
Livorno
Elhunyt1934. szeptember 24. (60 évesen)
Róma
Állampolgárságaolasz
Foglalkozása

A Wikimédia Commons tartalmaz Dario Niccodemi témájú médiaállományokat.

Dario Niccodemi (Livorno, 1874. január 27. – Róma, 1934. szeptember 24.) olasz komédiaíró, forgatókönyvíró és színházi menedzser.

Élete

Dario Niccodemi Livornóban született 1874-ben. Családja még gyermekkorában Buenos Airesbe költözött. Húsz éves kora körül kezdett írni néhány argentin újságba, és két spanyol nyelvű vígjátékot is írt: a Duda suprema (1897) és a Por la vida (1898) címűeket. 1900-ban megismerkedett Réjane francia színésznővel, aki akkoriban dél-amerikai turnén járt, majd követte őt Franciaországba, titkára és szeretője lett. Olasz nyelvű színdarabokat fordított és adaptált neki. Az akkor Bataille és Henri Bernstein által uralt színházi környezetbe bevezetve, ihletet kapott különféle francia nyelvű vígjátékok írásához, amikben aztán Réjane játszott: L'hirondelle (1904), Suzeraine (1906), Le refuge (1909), La flamme (1910), L'aigrette (1912), Les requins (1913); Olaszországban is lefordították, és előadták műveit.

Az első világháború kitörésekor visszatért szülőhazájába, és megírta a L'ombrát, első olaszul írt vígjátékát, amelyet Irma Gramatica állított színpadra 1915. március 11-én. Ezt további sikeres vígjátékok és kapcsolódó filmes témák követtek, többek között: a Scampolo, 1915), a La nemica (1916), A tanítónő (1917).

Niccodemi (Giuseppe Donateo: „az olasz színházat a huszadik századba vitte”, lásd a bibliográfiát) komédiái szentimentális és ironikus kontextusban játszódnak, amelyben a szereplők a huszadik század eleji burzsoá társadalmat mintázzák. Antonio Gramsci ezt írta róla: „Niccodemi egy néhai Giorgio Ohnet, és Giorgio Ohnet már elmaradt Eugenio Sue-tól, Victor Hugótól és a függelékírók végtelen csoportjától”. Tisztelője volt Lev Tolsztoj, aki azt írta, hogy jobban szereti Niccodemi La nemicáját Pirandello darabjainál és Verga regényeinél. Niccodemi komédiáit rangos színészek tolmácsolták, köztük meg kell említeni a következőket: Tina Di Lorenzo, Irma Gramatica, Maria Melato, Dina Galli, Emma Gramatica, Ruggero Ruggeri, Antonio Gandusio, Ermete Zacconi, Isa Miranda, Paola Pezzaglia („Perha Pezzaglia”). Legjobb a La nemicában („Ellenség a színpadon"), maga Niccodemi szerint, Luigi Cimara, majd Vittorio Gassman, Enrico Maria Salerno, Anna Maria Guarnieri.

A Scampolo sikere meggyőzte regényt (Il romanzo di scampolo, 1918) és operalibrettót írjon belőle, amelyet Ezio Camussi (1925) zenésített meg.

1919-ben és 1925-ig az Olasz Szerzők Társaságának elnöki tisztét bízták rá, Marco Praga utódjaként.

A Niccodemi Company Luigi Chiarelli Fuochi d'artificio (1923) című művének előadása után. Balról jobbra Marini, Rissone, Vera Vergani, Luigi Chiarelli, Armani, Luigi Almirante, Puccini, Luigi Cimara, Brizzolari és Dario Niccodemi. A színészek a színpadi jelmezüket viselik

1921 februárjában új színtársulatot alapított, és átvette a rendezést. Szerepeltek benne: Luigi Cimara (első színész), Vera Vergani (első színésznő), Luigi Almirante, Jone Frigerio, Mario Brizzolari, Margherita Donadoni, Giuditta Rissone, Ruggero Lupi, Sergio Tofano és Anna Magnani ( mindketten 1924-től). A társulat március 4-én debütált a római Teatro Vallében William Shakespeare Rómeó és Júliájával, amelyet maga Niccodemi fordított és adaptált. A következő május 9-én került először színre Luigi Pirandello Hat szereplő szerzőt keres című darabja a Teatro Valléban: ez egy olyan előadás volt, amely elbizonytalanította a nézőket, nem pedig a hagyományos színházi szabályokat felforgató színház szerint készült.

A két előadáson Niccodemi saját szövegét adta elő, A hajnal, a nappal és az éjszaka című darabjában, amelyben rajta kívül csak Vera Vergani és Luigi Cimara játszott. A mű a nap folyamán zajló bensőséges színház finom példája, három részben, úgymint: hajnal, nappal, éjszaka.

A társulat Olaszország és talán a külföld egyik legnépszerűbbje volt az 1920-as években, főleg olyan kortárs szerzőket állított színpadra, mint Marcel Achard, Luigi Antonelli, Riccardo Bacchelli, Giuseppe Antonio Borgese, Édouard Bourdet, Luigi Chiarelli, Lucio D'Ambra, Gabriele D’Annunzio, Arnaldo Fraccaroli, Simon Gantillon, Paul Géraldy, Giuseppe Giacosa, Frederick Lonsdale, Sabatino Lopez, Fausto Maria Martini, William Somerset Maugham, Luigi Pirandello, George Bernard Shaw, Gino Rocca, Jean Shamo Z. A Niccodemi Company 1930 nyarán tartotta utolsó előadásait a milánói Teatro Olimpiában, majd feloszlott.

1930 után Amalitából hazatért Livornóba. Három gyermeke közül kettő elhunyt letargikus agyvelőgyulladásban.

Színház

Bemutató előadások Olaszországban:

Filmográfia

Filmek

Televízió

Művei

Színház

Regények

Memorialista

Operalibrettók

Jegyzetek

  1. 1 2 13012896b
  2. 1 2 "Archivio Storico Ricordi". Hozzáférés: 2020. december 3.
  3. ↑ Enrico Bassano, La commedia più celebre di Niccodemi: Scampoli di tutti i tempi, Radiocorriere TV, n. 31, 1957, p. 43
  4. ↑ Un dramma famosissimo: „La nemica» di Niccodemi”, Radiocorriere TV, n. 3, 1957, p. 43
  5. ↑ Lucio Ridenti, „»La nemica«: un successo che dura da mezzo secolo”, Radiocorriere TV, n. 5, 1965, pp. 14-16
  6. ↑ Vittorio Buttafava, Dalla città natale dell'autore: «La maestrina» di Niccodemi, Radiocorriere TV, n. 38, 1956, p. 30
  7. ↑ Antonio Gramsci, Letteratura e vita nazionale, Einaudi, 1953, p. 356.
  8. ↑ Tolstoj, Mondadori, collana I giganti, 1970, p. 123

Fordítás

Bibliográfia

További információk