| Dave Stewart | |
| Született | David Lloyd Stewart 1950. december 30. (75 éves) Waterloo, London |
| Állampolgársága | brit |
| Foglalkozása | zenész, zenei szakíró |
| Zenei pályafutása | |
| Műfajok | progresszív rock |
| Hangszer | billentyűs hangszerek |
David Lloyd Stewart (született: 1950. december 30., Waterloo, London) brit zenész, 1981 óta az énekes Barbara Gaskin társaként tevékenykedik. 13 éven keresztül dolgozott a Keyboard című amerikai folyóiratnak zenei újságíróként, írt két zeneelméleti könyvet és billentyűs hangszereken játszott több, a canterburyi szcéna vonulatához köthető progresszív rock zenekarban. Tagja volt például a Uriel, az Egg, a Khan, a Hatfield and the North, a Gong, a National Health és a Bruford nevű zenekaroknak. Feltűnt továbbá Victor Lewis-Smith több tévés és rádiós projektjében.
Bár már iskolás korában tagja volt a The Southsiders együttesnek, komolyan vehető karrierje 17 éves korában vette kezdetét, mikor billentyűs hangszereken játszott a Uriel együttesben Mont Campbell (basszus, ének), Steve Hillage (gitárok) és Clive Brooks (dobok) társaságában. Miután 1968-ban egy egész nyarat eltöltöttek Isle of Wight szigetén, Hillage elhagyta a zenekart és egyetemre ment. A maradék három tag eleinte Uriel néven folytatta a zenélést, majd megalakította az Egget. Gyors egymásutánban két albumuk is megjelent a Deccánál. 1969-ben Hillage rövid időre ismét csatlakozott korábbi társaihoz, hogy egy albumot rögzítsenek Arzachel név alatt. 1972-ben Stewart vendégszerepelt a Khan együttes első albumán, lévén a Khan Hillage új együttese.
1973-ban Stewart a Hatfield and the North együtteshez csatlakozott. Az együttest az angol író, Jonathan Coe úgy jellemezte, mint „a canterburyi szcéna talán legszerethetőbb együttesé”-t. Ezt 1975-ben otthagyta, majd egy – a Gonggal lebonyolított – turné után, 1975-ben megalapította a National Healthet a billentyűs hangszereken játszó Alan Gowen és a Hatfield egykori gitárosa, Phil Miller társaságában. Nem volt könnyű állandó dobost találniuk. Néhány hónapig Bill Bruford játszott velük, őt Pip Pyle váltotta, ezáltal összeállt a Hatfield három korábbi muzsikusa. Stewart rövidesen közreműködött Bill Bruford bemutatkozó szóló albumán (Feels Good to Me, 1977.), majd csatlakozott a fúziós együtteséhez, a Brufordhoz.
Három album és két sikeres amerikai turné után a Bruford 1980-ban befejezte ténykedését. Stewart szinte azonnal megalakította a Rapid Eye Movementet barátai, Rick Biddulph (basszus, ének – korábban road és hangmérnök volt a Hatfield és a National Health koncertjein), valamint Pip Pyle (dobok – korábban úgyszintén a Hatfieldben és a National Healthben játszott) társaságában, Jakko Jakszyk gitárossal kiegészülve. Az együttes elsősorban koncertezett, soha nem vettek fel albumot, bár franciaországi koncertjeikről fennmaradtak rossz minőségű szalagok.
1981-ben megváltoztatta zenei irányultságát és a pop műfaja felé közeledett. Az első saját neve alatt megjelenő slágert a The Zombiest alapító énekes Colin Blunstone-nal készítette. Ez Jimmy Ruffin soul klasszikusának, a "What Becomes of the Brokenhearted"-nek a feldolgozása volt, és a 13. helyet érte el a brit listákon. A folytatásra felkérte barátját, a Hatfield korábbi háttér-énekesét Barbara Gaskint, és felvették az "It's My Party" feldolgozását, amivel az első helyig jutottak 1981-ben a brit és a német listákon. Stewart és Gaskin azóta is együtt dolgozik és ezidáig öt albumot jelentettek meg. Koncerteken néha a gitáros Andy Reynolds is csatlakozik hozzájuk, Japánban, 2001 szeptemberében pedig a dobos Gavin Harrisonnal kiegészülve alkottak kvartettet.
Stewartnak vannak saját projektjei is. Ezek egyike volt a Nationalt Health 1981-es újraalakítása, hogy felvegyenek egy albumot a billentyűs Alan Gowen emlékére, de producerként működött közre a komikus Nigel Planer Hole In My Shoe című slágerének, valamint Neil's Heavy Concept Album című albumának felvételén és segített összehozni Bill Bruford Earthworks nevű jazz együttesének első lemezét.
Ő szerezte a címzenét a BBC televízió AOR-showjához, a The Old Grey Whistle Test-hez, az 1980-as évek közepén.
Gyakran összekeverik David A. Stewarttal, az Eurythmics alapítójával.
