David John Cawdell Irving (Brentwood, Essex, 1938. március 24. –) angol író, áltörténész. Az 1960-as évektől kezdve főként a második világháborúval kapcsolatos történettudományi munkák szerzője. Könyvkiadási szempontból sikeres munkásságát beárnyékolja, hogy egyes műveit a náci eszmékkel való szimpatizálással vádolta a történészszakma. Az 1980-as évek végétől nyíltan holokausztrevizionista nézeteknek adott hangot. 2000-ben rágalmazási pert indított, melytől azt remélte, helyreállítja történészi reputációját, de a pert elvesztette. 2005-ben, Ausztriában átutazóban egy évre börtönbe kellett vonulnia holokauszttagadás miatt.
Michael Shermer tudományos ismeretterjesztő, tudománytörténész szerint „a világ legügyesebb holokauszttagadója”. A Le Monde diplomatique egy 2007-es cikke szerint Irving Nagy-Britanniában teljesen hitelét vesztette.
Munkássága
Megtanult németül, és hosszabb időt töltött Nyugat-Németországban a nemzetiszocializmus történetét kutatva. Hatalmas munkát végzett a források kutatásában, de annak eredményeit gyakran meghamisította és saját prekoncepciója szerint használta fel.
21 éves korától jelentek meg cikkei német folyóiratokban. Első, fő vonalaiban kifogástalan könyve, a The Destruction of Dresden (Drezda elpusztítása) 1963-ban jelent meg.
Legjelentősebb munkája, a Hitler's War (Hitler háborúja) 1977-ben látott napvilágot. Ezt a művét akkoriban még a kor elismert történészei (pl. A. J. P. Taylor, John Keegan) is alapműként fogadták. Később Irving Hitler szerepével kapcsolatban eleinte a részleges felmentést alkalmazta, majd fokozatosan a történelmi és az erkölcsi nagyság magaslatára emelte őt.
Élesen támadta a hivatásos történészeket, munkáikat kigúnyolta. Saját munkája során azonban a dokumentumokat manipulálta, kiragadott részletekből megdöbbentő saját téziseket állított fel, irreleváns forrásokra hivatkozott. Lábjegyzeteiben egyszerűen nem létező levéltári jelzetek is előfordulnak. Ő az egyik „atyja” annak a tézisnek is, hogy a Szovjetunió 1941 júniusában készen állt Németország megtámadására. Ezt egyértelműen hamis bizonyítékokkal „támasztotta alá”.
Irving résztvevője volt a Német Népi Unió éves gyűléseinek, illetve részt vett neonáci gyűléseken, találkozókon, sörcsarnokokban rendezett összejöveteleken. Saját bevallása szerint a küldetése az volt, hogy az "ígéretes fiatal férfiakat a helyes irányba terelje" (Irving véleménye szerint a nőknek csak "egyetlen feladatuk van, hogy minket (férfiakat) szüljenek", s a "férfiak alárendeltjeinek" kell lenniük), a nők "helyes irányba terelése" nem érdekelte. Ironikus módon az elkötelezett német nacionalista fiatalok Irvinget gyakorlatilag hiteltelennek tartották nem német származása miatt.
Művei
1963 – The Destruction of Dresden
Apokalipszis 1945. Drezda elpusztítása; fordította: Tudós-Takács János; Gede, Budapest, 2005
1973 – The Rise and Fall of the Luftwaffe
1977 – Hitler's War
Hitler háborúja és a hadiösvény; fordította: Molnár Ferenc; Gede, Budapest, 2012
1981 – The War Between the Generals
1983 – The German Atomic Bomb: The History of Nuclear Research in Nazi Germany
1983 – The Secret Diaries of Hitler's Doctor
1986 – Uprising!
Felkelés! Egy nemzet küzdelme: Magyarország 1956; fordította: Tudós-Takács János; Gede, Budapest, 2003
1986, 2010 – War between the Generals
1987 – Hess, the Missing Years
1989 – Göring
1987-1997 – Churchill's War
1996 – Nuremberg: The Last Battle
Nürnberg: az utolsó csata; fordította: Major István; Gede, Budapest, 2007
1996, 2014 – Goebbels – Mastermind of the Third Reich
Göbbels. A Harmadik Birodalom lángelméje; ford. Molnár Ferenc; Gede, Budapest, 2016
Az irodalomban és filmen
Drezda elpusztítása című könyve szerepet játszik Kurt Vonnegut regényében, Az ötös számú vágóhídban, ahol a szerző hosszasan idéz a mű két előszavából.
2016-ban készült, több irodalmi feldolgozás és emlékirat nyomán az amerikai-angol Tagadás (Denial) c. játékfilm, amely Irving bírósági perét dolgozza fel. Az emlékező-elemző könyvek, a megtörtént események és a film gazdag és bőséges feldolgozását és elemzését Törő László Dávid végezte el az ujkor.hu online hasábjain (2018).
↑"Nagy-Britanniában, ahol nincs törvény a holokauszt tagadása ellen, Irving már teljesen hitelét vesztette, amikor sikertelenül próbálta perelni Deborah Lipstadt történészt 1998-ban azért, mert holokauszt-tagadónak nevezte őt. (In Britain, which does not have a Holocaust denial law, Irving had already been thoroughly discredited when he unsuccessfully sued historian Deborah Lipstadt in 1998 for describing him as a Holocaust denier.)" Callamard, Agnès (2007. április), "Debate: can we say what we want?", Le Monde diplomatique
↑Ehhez a könyvhöz kapcsolódó magyar vonatkozás, ill. David Irving és Magyarország kapcsolatát, 1956-hoz való viszonyát elemzi Mink András egy alapos cikkben: David Irving kalandja 1956-tal,Beszélő, 5. évf. 6. szám.
↑főként a következő művek: Evans, Richard J.: In Defence of History. London, 2000. — Evans, Richard J.: Lying about Hitler. (History, Holocaust and the David Irving Trial) New York, 2001. — Guttenplan, D. D.: The Holocaust on Trial. New York–London, 2001. — Lipstadt, Deborah E.: Denial. (Holocaust History on Trial) New York, 2016.
