A deviza pénzhelyettesítő eszköz, valamely külföldi ország pénzére szóló, külföldön fizetendő követelés – illetve külföldi pénznemben jelentkező tartozás –, melynek megjelenési formája lehet:
A nemzetközi fizetési forgalmat valuta és deviza segítségével bonyolítják le. A külkereskedelmi tevékenység végzése során a vállalkozás külföldi fizetési, elszámolási eszközökkel – valutákkal és devizákkal kerül kapcsolatba. A valuta egy ország törvényes fizetési eszköze egy másik ország fizetési forgalmában. A deviza külföldi fizetőeszközre szóló követelés. Megjelenési formáját tekintve leggyakrabban számlakövetelés, de igen gyakori a csekk, illetve váltó formájában megjelenő követelés vagy fizetési ígéret. A külkereskedelem szabályozásának egyik eszköze a devizaszabályozás. Magyarországon 1996. január 1-jén lépett hatályba a devizatörvény, amely a devizagazdálkodás általános szabályait, illetve annak végrehajtásáról szóló kormányrendeletet tartalmazza. Ezen szabályozás széles körben lehetővé teszi a forint szabad átváltását konvertibilis valutára, illetve devizára, valamint a konvertibilis valuták, devizák forintra váltását. Ezzel a szabályozással megszűnt az úgynevezett kötött devizagazdálkodás. A külföldivel kötött szerződésben a fizetés eszközében, idejében és módjában a külkereskedő szabadon állapodhat meg. A törvény értelmében a devizahatósági jogkört Magyarországon a Magyar Nemzeti Bank gyakorolja. Elnöke a pénzügyminiszterrel együtt alakítja a devizapolitika céljait és azok megvalósítását szolgáló eszközrendszert, devizahatósági engedélyezést, illetve ellenőrzést végez.