Discantus

A discantus a 12. századi új organumban az a rész, amikor – általában punctus contra punctumban – együtt halad a két, három vagy négy szólam, illetve ez a fajta éneklésmód. Fürgébb, ritmusosabb hatást kelt, mint az organum hagyományos, hosszan elnyúlt tenor vagy cantus fölé énekelt szekciója.

Eredet

Az angol discantus háromhangú párhuzam az első inverziós triászokban. Ez mivel csak 3–5 egymást követő ily hangot tehetett lehetővé, nem különbözött jelentősen a többi discantustól. Gyakran összetévesztik a fauxbourdonnal.

Jegyzetek

↑ Ernest H. Sanders, Peter M. Lefferts (2001). "Discant: II. English Discant". In Stanley Sadie, John Tyrrell (ed.). The New Grove Dictionary of Music and Musicians (second ed.). London: Macmillan Publishers.
↑ Sylvia W. Kenney (1959). "'English Discant' and Discant in England". Musical Quarterly. 45 (1): 26–48. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó), hivatkozások: 26. és 41. oldal.

Fordítás

Ez a szócikk részben vagy egészben a Descant című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források

Discantus. In A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X Hozzáférés: 2024. április 14.

Középkorportál
Zeneportál

[SandersLefferts-1] Ernest H. Sanders, Peter M. Lefferts (2001). "Discant: II. English Discant". In Stanley Sadie, John Tyrrell (ed.). The New Grove Dictionary of Music and Musicians (second ed.). London: Macmillan Publishers.

[Kenney_1959-2] Sylvia W. Kenney (1959). "'English Discant' and Discant in England". Musical Quarterly. 45 (1): 26–48. {{cite journal}}: Unknown parameter |month= ignored (súgó), hivatkozások: 26. és 41. oldal.