| Dolores Duran | |
| 1977 | |
| Született | Adiléia Silva da Rocha 1930. június 7. Rio de Janeiro |
| Elhunyt | 1959. október 24. (29 évesen) Rio de Janeiro |
| Állampolgársága | brazil |
| Házastársa | Macedo Neto |
| Foglalkozása | |
| Halál oka | szívinfarktus |
| Sírhelye | Caju temető |
A Wikimédia Commons tartalmaz Dolores Duran témájú médiaállományokat. | |
Dolores Duran, (Rio de Janeiro, 1930. június 7. – Rio de Janeiro, 1959. október 24.) brazil énekesnő, dalszerző.
Dolores Durant tízéves korában, egy televíziós zenei verseny során fedezték fel, (a házigazda Ary Barroso volt). Énekesként és színésznőként kezdte pályafutását a rádióban és a televízióban. Az 1940-es évek végén vette fel a Dolores Duran művésznevet. Rio de Janeiro különböző éjszakai klubjaiban kezdett fellépni. Sikerei felfigyelt rá a Radio Nacional, a kor leghíresebb rádiója, és különféle adásokban való részvételre hívta meg. Az 1950-es évek elején csatlakozott a neves Hotel Glória művészeihez.
Dolores Duran sok dalt írt a Música Popular Brasileira (MPR) számára, olyan zeneszerzőkkel együttműködve, mint például Antônio Carlos Jobim és Chico Anysio. Leghíresebb dalai az „Estrada do Sol”, az „Ideias Erradas”, a „Minha Toada”, az „A Noite do Meu Bem”, a „Castigo” és az „Olha o Tempo Passando” voltak.
Uruguayban, a Szovjetunióban, Kínában és Franciaországban is fellépett.
Dolores Duran gyerekkorában akut reumás láz áldozata volt, amitől a szívbeteg lett. Huszonöt évesen szívrohamot kapott. Elhanyagolta a kezelést és továbbra is nagy mennyiségben fogyasztott cigarettát és alkoholt. Huszonkilenc éves korában meghalt egy szívrohamban, amelyet bizonyára életmódja is okozhatott.