A „domain” szó ide irányít. Egyéb jelentésekhez lásd a Domén és a Tartomány egyértelműsítő lapokat!
Egy tartománynév részei
A tartománynév vagy domainnév az internetes névtérben használt, ember számára olvasható azonosító. A tartománynevek a Domain Name System (DNS) szabályai szerint hierarchikusan épülnek fel, és gyakran internetes szolgáltatások — például webhelyek, e-mail-szolgáltatások vagy más hálózati erőforrások — azonosítására szolgálnak.
A tartománynév nem azonos a weblappal, a webhellyel vagy a webcímmel. Egy webcím például tartalmazhat protokollt, tartománynevet, útvonalat és további paramétereket is; a tartománynév ebből csak a névazonosító rész. A https://hu.wikipedia.org/wiki/Tartománynév webcímben például a hu.wikipedia.org a tartománynév, míg a /wiki/Tartománynév már az adott webkiszolgálón belüli útvonal.
A domainnevek fő célja, hogy az embereknek ne számszerű IP-címeket kelljen megjegyezniük. A DNS a tartományneveket különböző rekordokon keresztül hálózati adatokhoz kapcsolja: például az A rekord IPv4-címre, az AAAA rekord IPv6-címre, az MX rekord pedig levelezőszerverre mutathat.
Rendeltetése
A tartománynév az internetes erőforrások ember által könnyebben kezelhető megnevezése. Egy domain jelölhet egyetlen szolgáltatást, egy szervezethez tartozó névteret, egy webhelyet, levelezési tartományt vagy ezek kombinációját. A tartománynév ezért nem feltétlenül egyetlen fizikai számítógépet jelöl: nagyobb webhelyeknél ugyanaz a név több kiszolgálóra is mutathat, terheléselosztás, tartalomszolgáltató hálózat vagy redundancia miatt.
A tartománynevek a hálózati infrastruktúrát is rugalmasabbá teszik. Ha egy szolgáltatás másik szerverre vagy másik IP-címre kerül, a felhasználók továbbra is ugyanazt a nevet használhatják; elég a DNS-rekordokat módosítani. Ez elválasztja az emberi névhasználatot a hálózati címzéstől.
A mindennapi használatban a domainnév gyakran márkanévként vagy szervezeti azonosítóként is működik. Egy vállalat, intézmény vagy projekt jellemzően olyan domainnevet választ, amely összekapcsolható a nevével, szolgáltatásával vagy tevékenységével. A domain regisztrációja ugyanakkor általában nem tulajdonjogot, hanem meghatározott időre szóló használati jogot jelent.
A tartománynevek felépítése
A DNS hierarchikus névtere
A DNS névtere hierarchikus. A tartománynevek ponttal elválasztott részekből, úgynevezett címkékből állnak. A hierarchia jobbról balra olvasható: a jobb szélső címke a legfelső szintű tartomány, a tőle balra álló részek pedig egyre alacsonyabb szintű alárendelt tartományok.
a wikipedia az org alatti második szintű tartomány;
a hu a wikipedia.org alatti aldomain.
A teljes név, vagyis a hu.wikipedia.org, egy DNS-név, amelyhez különböző rekordok tartozhatnak. Ezek a rekordok mondják meg, hogy az adott név milyen IP-címre, levelezőszerverre vagy más DNS-adatra mutat.
A teljesen meghatározott tartománynév, angolul fully qualified domain name (FQDN), a DNS-hierarchia minden elemét tartalmazza. Technikai értelemben a teljes név végén állhat egy záró pont is, amely a gyökérzónára utal, például: hu.wikipedia.org.
Névszabályok
A hagyományos DNS-nevek címkéi betűkből, számokból és kötőjelből állhatnak. Egy címke legfeljebb 63 oktett hosszú lehet, a teljes tartománynév szöveges alakja pedig legfeljebb 253 karakterből állhat. A DNS-nevek technikailag nem különböztetik meg a kis- és nagybetűket, ezért a example.com, az Example.com és az EXAMPLE.COM ugyanarra a névre utalnak.
A gyakorlatban a tartományneveket többnyire kisbetűvel írják. A pontos írásmód mégis fontos lehet az emberi olvashatóság, a márkaépítés és a félreértések elkerülése miatt.
Nemzetköziesített tartománynevek
A DNS eredeti karakterkészlete az ASCII karakterekre épült, ezért nem tudta közvetlenül kezelni sok nyelv ékezetes vagy nem latin betűs neveit. Ezt a problémát a nemzetköziesített tartománynevek rendszere oldja meg, amely a felhasználók számára megjelenő Unicode neveket a DNS által kezelhető formára alakítja. Ennek egyik technikai eszköze a Punycode.
Például egy ékezetes vagy nem latin betűket tartalmazó domain a böngészőben olvasható alakban jelenhet meg, miközben a DNS-ben egy xn-- kezdetű kódolt névként szerepel.
A tartománynévrendszer működése
A DNS-lekérdezés egyszerűsített folyamata
Amikor a felhasználó beír egy domainnevet a böngészőbe, a számítógépének először meg kell tudnia, milyen hálózati cím vagy szolgáltatás tartozik a névhez. Ezt a folyamatot névfeloldásnak nevezik.
Egyszerűsítve a folyamat a következő:
A felhasználó alkalmazása, például a böngésző, DNS-lekérdezést indít.
A lekérdezés először általában egy rekurzív DNS-feloldóhoz kerül, amelyet az internetszolgáltató, a vállalati hálózat vagy egy nyilvános DNS-szolgáltató biztosít.
Ha a válasz nincs gyorsítótárban, a feloldó a DNS-hierarchián halad végig: először a gyökérszerverekhez, majd az adott legfelső szintű tartomány névszervereihez, végül az adott domain hiteles névszervereihez fordul.
A hiteles névszerver visszaadja a szükséges rekordot, például az IP-címet.
Az alkalmazás ezután már az IP-cím használatával tud kapcsolódni a kívánt szolgáltatáshoz.
A DNS nemcsak weboldalak eléréséhez szükséges. Ugyanilyen fontos az e-mail-kézbesítésben, a szolgáltatásfelderítésben, a domainhitelesítésben és számos biztonsági mechanizmusban is.
A legfelső szintű tartományok, röviden TLD-k, a tartománynevek jobb szélső elemei. Két nagy csoportjuk a generikus legfelső szintű tartományok és az országkód szerinti legfelső szintű tartományok.
A generikus legfelső szintű tartományok közé tartozik például a .com, a .org, a .net, az .edu, a .gov, a .mil és az .int. Az országkód szerinti legfelső szintű tartományok kétbetűs ország- vagy területkódokon alapulnak, például .hu Magyarország, .de Németország, .at Ausztria, .fr Franciaország és .jp Japán esetében.
Az ICANN 2012-ben elindított új gTLD-programja jelentősen kibővítette a használható generikus legfelső szintű tartományok körét. Ennek eredményeként sok új végződés jelent meg, például márkanevekhez, városokhoz, iparágakhoz vagy általános fogalmakhoz kapcsolódó TLD-k. Az aktuális gyökérzónában szereplő legfelső szintű tartományokat az IANA tartja nyilván.
A domainnevek használati jogát regisztrátorokon keresztül lehet megszerezni. A regisztrátor az a szolgáltató, amelyen keresztül a felhasználó vagy szervezet domainnevet regisztrál. A regisztrátor fölött a nyilvántartó, angolul registry, működteti az adott legfelső szintű tartomány adatbázisát. A .hu tartomány esetében a hazai nyilvántartási szabályokat és eljárásokat az Internetszolgáltatók Tanácsa által működtetett rendszer határozza meg.
A domainregisztráció általában időhöz kötött. A regisztráló nem magát a nevet „vásárolja meg” véglegesen, hanem használati jogot szerez rá, amelyet a szabályoknak megfelelően meg kell hosszabbítani. A domainhez legalább névszerverek tartoznak, amelyek az adott domain DNS-zónáját kiszolgálják. A zónában szereplő rekordok határozzák meg például, hogy a domain milyen webkiszolgálóra, levelezőszerverre vagy más szolgáltatásra mutat.
A domainhez kapcsolódó technikai és adminisztratív adatok hagyományosan a WHOIS protokollon keresztül voltak lekérdezhetők. A modernebb rendszerekben ezt egyre inkább a Registration Data Access Protocol (RDAP) váltja fel.
Domain, URL, webhely és tárhely
A mindennapi nyelvben gyakran összekeverik a domainnevet, a webcímet, a webhelyet és a tárhelyet. Ezek azonban különböző fogalmak.
Fogalom
Jelentés
Példa
Tartománynév
Ember által olvasható internetes név
example.com
URL vagy webcím
Egy konkrét erőforrás teljes címe
https://www.example.com/index.html
Webhely
Egy domainen vagy aldomainen elérhető oldalak és tartalmak együttese
egy vállalati honlap
Tárhely
Az a szerver vagy szolgáltatás, ahol a webhely fájljai és alkalmazásai futnak
webhosting-szolgáltató szervere
Egy domain több szolgáltatásra is mutathat. Például ugyanahhoz a domainhez tartozhat weboldal, e-mail-szolgáltatás és különböző aldomainen működő alkalmazás is. Fordítva is igaz: egyetlen fizikai szerver több száz vagy több ezer domain webhelyeit is kiszolgálhat, amit virtuális tárhelynek neveznek.
Visszaélések és biztonsági kérdések
A domainnevek gazdasági és kommunikációs értéke miatt több visszaélési forma is kialakult. A legismertebbek közé tartozik a typosquatting, amikor valaki ismert domainnevek elgépelésére hasonlító neveket regisztrál, illetve a phishing, amikor megtévesztő domainnevekkel próbálnak felhasználói adatokat megszerezni.
A nemzetköziesített domainnevek megjelenése új kockázatokat is hozott. Az úgynevezett IDN-homográf támadásban a támadó olyan karaktereket használ, amelyek más írásrendszerből származnak, de vizuálisan nagyon hasonlítanak egy ismert latin betűre. Emiatt egy megtévesztő domain első ránézésre hitelesnek tűnhet. A modern böngészők többféle védelmi mechanizmussal próbálják jelezni az ilyen kockázatokat.
A domainalapú visszaélések mérséklésében több technológia is szerepet játszik. A DNSSEC a DNS-válaszok hitelességének ellenőrzését segíti, az SPF, a DKIM és a DMARC pedig elsősorban az e-mailes domainhamisítás csökkentésére szolgál.
Története
A tartománynevek előzményei az ARPANET korszakáig nyúlnak vissza. A korai hálózatokban a gépnevek és IP-címek megfeleltetését központi HOSTS.TXT állomány tartalmazta, amelyet a hálózati gépek letöltöttek és helyben használtak. A hálózat növekedésével ez a központi névlista egyre nehezebben volt fenntartható, ezért vált szükségessé egy elosztott, hierarchikus névrendszer.
A Domain Name System alapjait az 1980-as években dolgozták ki. A korai leírások az RFC 882 és RFC 883 dokumentumokban jelentek meg, majd a DNS alapvető működését a ma is hivatkozott RFC 1034 és RFC 1035 pontosította.
Az első bejegyzett .com domain a symbolics.com volt, amelyet 1985. március 15-én regisztráltak. A korai .com domainek közé tartozott még a bbn.com, a think.com, az mcc.com és a dec.com.
