Dorchester

Dorchester
Dorchester címere
Dorchester címere
Közigazgatási adatok
Ország Egyesült Királyság
Országrész Anglia
RégióDélnyugat-Anglia
MegyeDorset
KerületWest Dorset
Alapítás évemint Durnovaria i. sz. 70
IrányítószámDT1
Körzethívószám01305
Testvérvárosok
Lista
Népességi adatok
Teljes népesség21 358 fő (2021)
Népsűrűség4 341,06 fő/km²
Terület4,92 km²
IdőzónaGMT (UTC+0)
Elhelyezkedése
é. sz. 50° 42′ 39″, ny. h. 2° 26′ 23″50.710833°N 2.439722°WKoordináták: é. sz. 50° 42′ 39″, ny. h. 2° 26′ 23″50.710833°N 2.439722°W
Dorchester weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Dorchester témájú médiaállományokat.

Dorchester (kiejtése /ˈdɔrtʃɛstər/) angol város, Dorset megye közigazgatási központja. A Frome folyó partján fekszik, a Dorset Downs dombvidékének déli peremén.

Lakossága 2011-ben 19 060 fő volt.

Története

Római ház alapjai Dorchesterben

Dorchester környékén már a vaskorban is volt település, a kor egyik legnagyobb britanniai kelta földvára, Maiden Castle (Leányvár) mellett. A rómaiak i.sz 70-ben legyőzték az itt élő durotriges törzset és egy helyőrséget hoztak létre, amely idővel Durnovaria néven városkává nőtt. Nevét feltehetően a kelta durn (ököl) szóról kapta, jelentése nagyjából "ököl nagyságú kövek helye". Durnovaria szerepel a 4. századi Antoninus-itinerárium térképén és egyike volt a romanizált durotiges törzs két legfontosabb városának. A várost körülvevő római kori falak maradványai ma is megtalálhatóak; ezenkívül látható egy korabeli ház alapzata is. A vízvezeték számára emelt földteraszok is megmaradtak. Dorchestertől délre helyezkedik el a Maumbury Rings kelta körsánc (henge), amelyet a rómaiak amfiteátrumnak használtak.

Miután a rómaiak kivonultak Britanniából, lehetséges, hogy a város lakatlanná vált, bár a neve fennmaradt, a walesi Asser a 9. században Durngueir néven említi. A 7. század közepére a régiót germán angolszászok foglalták el, és királyságukhoz, Wessexhez csatolták. Ők a várost Dornwaracesternek nevezték, egyesítve eredeti nevét az óangol cester szóval, ami erődített várost jelent. Idővel a név Dorchesterre egyszerűsödött. A középkorban a település Dorset grófság (amely a városról kapta a nevét) közigazgatási és kereskedelmi központja volt, amely a 17. századig textilkereskedelméről és kézműveseiről volt ismert.

Dorchester 1937-es térképe

1613-ban és 1725-ben két tűzvész Dorchester nagy részét elpusztította, de néhány középkori épület (George Jeffreys háza; a Tudor-kori szegényház) megmaradt. 1642-ben a város hírhedtségre tett szert, amikor puritán lakói kivégezték a katolikus papot, Hugh Greent, és futballoztak a levágott fejével. A 17. században puritán lakosságának nagy része kivándorolt Amerikába, ahol Massachusettsben megalapították az ottani Dorchestert.

1993-ban Dorchester nyugati határainál, a Cornwalli hercegség által birtokolt telkeken egy új, modern urbanisztikai elvek szerint tervezett város, Poundbury építése kezdődött, amelynek előkészítési munkájában Károly herceg is részt vett. A tervek szerint 2500 épületében mintegy 6 ezren fognak élni.

Közigazgatás

Dorchesterben a közigazgatás három szintjével lehet találkozni, itt található a városi tanács, a West Dorset kerületi tanács és a dorseti megyei tanács székhelye.

Dorchesternek ma város (town) státusza van. 2011-ben, a királynő gyémánt évfordulóján pályázott a nagyvárosi (city) minősítésre, amit végül nem kapott meg.

Közlekedés

A városnak két vasútállomása van. A Dorchester South a Délnyugati fővonalon fekszik és a South West Trains üzemelteti. Innen délre Weymouthba, keletre pedig Bournemouthon és Southamptonon keresztül Londonba lehet eljutni. A Dorchester West a Heart of Wessex vonalon fekszik, és az innen induló vonatok Yeovilba, Bathba és Bristolba közlekednek. Épületét Isambard Kingdom Brunel tervezte.

Dorchestert délrő elkerülő út veszi körbe, ami mentesíti a városközpontot az A35-ös és A37-es főút forgalmától.

Kultúra

Athelhampton Hall

Dorchesterben élt az író Thomas Hardy. Szülőháza a várostól két km-re fekvő Stinsfordban található és városi háza, a Max Gate ma múzeum. Egyik regénye, A weydoni asszonyvásár Dorchesterben játszódik. Hardyt a westminsteri apátságban temették el, de a szíve szülőfaluja templomában van elhelyezve. Cecil Day-Lewis ír költőt, Hardy rajongóját, szintén a templom temetőjében helyezték örök nyugalomra.

A város mellett található a részben 1485-ben épült Athelhampton Hall kastélya és a körülötte elterülő park. Hardy kőműves apja is dolgozott az épületen; a fiatal Hardy akvarelleken örökítette meg az épületet, később pedig Az athelhalli hölgy c. verse színhelyévé tette.

A nyugat-angliai dialektusban verselő William Barnes 24 évig volt egy Dorchester melletti falu iskolájának igazgatója. Hardy és Barnes szobra Dorchester központjában található.

A régi iskolaépületben elhelyezett Dorchester Arts zenei, tánc- és színelőadásokat mutat be és kétévente itt rendezik a Dorchester fesztivált. A város múzeumai: a Római városi ház, Dinoszauruszmúzeum, Terrakotta Harcosok Múzeuma, Dorseti Plüssmackómúzeum, Hadtörténeti Múzeum, Dorseti Megyei Múzeum és a Tutankhamun-kiállítás.

Testvérvárosok

Jegyzetek

  1. ↑ "Parish Profiles". Office for National Statistics. Hozzáférés: 2024. augusztus 5.
  2. ↑ "Durotriges". 2011. május 14. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. október 27.
  3. ↑ Rivet, A.L.F. and Smith, C., The Place-Names of Roman Britain, Batsford, 1982, p. 345.
  4. ↑ Koch, John T. (ed.), Celtic Culture: a historical encyclopedia, ABC-CLIO, 2006, p. 139.
  5. ↑ "English Place Names". 2009. december 31. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2015. október 20.
  6. ↑ Taylor (1970)
  7. ↑ Supremacy and Survival
  8. ↑ "Dorchester applies for city status (From Dorset Echo)". Dorsetecho.co.uk. Hozzáférés: 2015. június 17.
  9. ↑ Draper (1992)
  10. ↑ Liukkonen, Petri. "Cecil Day-Lewis". Books and Writers (kirjasto.sci.fi). Finland: Kuusankoski Public Library. 2015. február 10. dátummal az eredeti címről archiválva. {{cite web}}: Italic or bold markup not allowed in: |website= (súgó); Unknown parameter |dead-url= ignored (|url-status= suggested) (súgó)

Fordítás

Források