| Edith Anne Robertson | |
| Született | 1883. január 10. Glasgow |
| Elhunyt | 1973. január 31. |
| Állampolgársága | brit |
| Nemzetisége | skót |
| Foglalkozása | |
| Írói pályafutása | |
Edith Anne Robertson (Glasgow, 1883. január 10. – 1973. január 31.) skót költő, aki angol és skót nyelven egyaránt írt verseket.
Glasgowban született Jane Louisa Faulds és Robert Stewart építészmérnök gyermekeként. Tanulmányait a Glasgow High School for Girlsben végezte. Gyermekkorában a család Németországban és Angliában, Surreyben élt.
1919-ben összeházasodott prof. James Alexander Robertson aberdeeni lelkipásztorral, és Aberdeenbe költöztek, ahol a férj az United Free Church College tanára lett.
Edith Anne Robertson munkássága erős keresztény hitét, illetve északkelet Skócia kultúrájához és nyelvjárásához való kötődését tükrözi. 1930-ban jelent meg Carmen Jesu Nazereni című kötete, amely az evangéliumok verses változata. Megírta Xavéri Szent Ferenc életrajzát, amely a The Harvard Theological Review recenzója szerint „hasznos, gondosan van megalkotva, ismeri a legfontosabb forrásokat és a kortárs szakirodalmat […],” de „nem képes erőteljesen közvetíteni magának a szentnek a varázsát.” Kiadta Walter de la Mare és Gerard Manley Hopkins egy-egy verseskötetét, amelyeket skót nyelvre fordított.
A korszak irodalmi köreinek számos alakjával levelezett (Marion Angus, David Daiches, Flora Garry, Nan Shepherd, Douglas Young, Samuel Beckett).
1953-ban Douglas Young így írt Edith Anne Robertson Voices című kötetéről: "igazán megdöbbentő kihívás azoknak, akik szerint a lallans képtelen a gondolat közvetítésére (ahogy E. Muir óvatlanul állította a 'Scott and Scotland' című művében) és képtelen az érzelmek finomságainak kifejezésére (ahogy MacCraig túl gyakran állítja). Ráadásul betölti azt a hiányt, amelyet (a Nelson-antológiában) hangsúlyoztam, amikor megjegyeztem a skót misztikus versek viszonylagos hiányát.