Edvard Hoem(Fræna, 1949. március10. –) norvég regényíró, drámaíró, dalszövegíró, zsoltáríró és kormányzati tudós. Irodalmi debütálása 1969-ben történt a Som grønne musikantar című verseskötettel. 1974-ben elnyerte a Norvég Kritikusok Irodalmi Díját a Kjærleikens ferjereiser című regényéért. 2006-ban Melsom-díjat, 2007-ben pedig Peter Dass-díjat kapott a Mors og fars historie című regényéért. 2008-ban Ibsen-díjat kapott a Mikal Hetles siste ord című darabjáért.
Számos könyvét (Kjærleikens ferjereiser (1974), Prøvetid (1984), Ave Eva (1987), Mors og fars historie (2005)) jelölték az Északi Tanács Irodalmi Díjára, de nem nyerte el ezt a díjat.
Hoem a Teatret Vårt (Molde(wd)) igazgatója volt 1997–1999 között. Shakespeare drámái közül legalább tizenegyet lefordított norvégra.
Könyvei
Som grønne musikantar– Versek (1969)
Landet av honning og aske– Versek (1970)
Anna Lena– Regény (1971)
Kvinnene langs fjorden– Színjáték (1973)
Kjærleikens ferjereiser– Regény (1974)
Tusen fjordar, tusen fjell og Musikken gjennom Gleng– Színjáték (1977)
Gi meg de brennende hjerter 1. Melding frå Petrograd– Regény (1978)
Der storbåra bryt– Színjáték (1979)
Fjerne Berlin. Gi meg de brennande hjerter 2– Regény (1980)
Ez a szócikk részben vagy egészben az Edvard Hoem című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.