Emberbolha

Emberbolha
Az emberbolha felnagyított modellje
Az emberbolha felnagyított modellje
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropod)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota)
Rend: Bolhák (Siphonaptera)
Alrendág: Pulicomorpha
Öregcsalád: Pulicoidea
Család: Pulicidae
Nemzetség: Pulicini
Billberg, 1820
Nem: Pulex
Faj: P. irritans
Tudományos név
Pulex irritans
Linnaeus, 1758
Hivatkozások
A Wikifajok tartalmaz Emberbolha témájú rendszertani információt.
A Wikimédia Commons tartalmaz Emberbolha témájú médiaállományokat és Emberbolha témájú kategóriát.

Az emberbolha (Pulex irritans) a rovarok (Insecta) osztályának a bolhák (Siphonaptera) rendjébe, ezen belül a Pulicidae családjába tartozó faj. Nevével ellentétben széles spektrumú parazita.

Előfordulása

Az emberbolha világszerte előfordul. A civilizált államokban az emberbolha már ritka. A meleg éghajlatú országokban helyenként még igen gyakori.

Megjelenése

Az emberbolha hímje 2-2,5, míg a nőstény 2,5-3,5 milliméter hosszú, szárnyatlan rovar. Teste oldalról erősen lapított, szájszervei szúrásra és szívásra alkalmasak. A harmadik lábpár ugráshoz alkalmazkodott, de nem a comb, hanem a csípő fejlődött igen erőssé. A lábak két karomban végződnek, ezekkel kapaszkodik meg a gazdaállat szőrében.

Életmódja

Az emberbolha az emberi településeket kedveli. A lárvák elhalt szerves anyagokkal táplálkoznak, a bolhák vért szívnak.

Élettartama: 2 hónap - 1 év.

Az emberbolha 35 centiméter távolra és 20 centiméter magasra képes ugrani, tehát százszor akkora távolságra, mint a saját testhosszúsága. Ezzel a macskabolha (Ctenocephalides felis) után, az állatvilág - saját testméretéhez képest - legnagyobbat ugró tagja. A nagyobb testű ugrólábas rovarokkal ellentétben, egymás után többet is tud ugrani.

Szaporodása

A nőstény legfeljebb 400 petét rak. A lárvák kicsik, kukacszerűek, lábatlanok; repedésekben, padlórésekben, tapéták alatt és más hasonló rejtekhelyeken fejlődnek. Kedvező feltételek esetén (meleg és száraz környezet) évente több nemzedék is megjelenik.

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 Winkler Róbert: Nagyvárosi természetbúvár, Tericum, Budapest (2005), ISBN 9638453605

Források