Emilio Salgari

Emilio Salgari
SzületettEmilio Carlo Giuseppe Maria Salgari
1862. augusztus 21.
Verona
Elhunyt1911. április 25. (48 évesen)
Torino
Álneve
  • Guido Altieri
  • Guido Landucci
  • Enrico Bertolini
  • A. Permini
  • S. Romero
  • Ammiragliador
  • Emilius
Állampolgársága
Gyermekeinégy gyermek
Foglalkozása
IskoláiIstituto Tecnico Commerciale Paolo Sarpi
Halál okakéselés
SírhelyeMonumental Cemetery of Verona
Írói pályafutása
Jellemző műfajokkalandregény
Fontosabb művei
  • The Tigers of Mompracem
  • The Pirates of Malaysia
  • The Two Tigers
  • The King of the Sea
  • Quest for a Throne
  • Sandokan to the Rescue
  • Return to Mompracem
  • The Brahman
  • An Empire Crumbles
  • Yanez’ Revenge
  • The Queen of the Caribbean
  • Yolanda, the Black Corsair's Daughter
  • Son of the Red Corsair
  • The Last Pirates
  • La scotennatrice
  • Il tesoro del presidente del Paraguay
  • The Mysterious Continent
  • Children of the Air
  • Il capitano della Djumna
  • The Mountain of Light
  • I predoni del Sahara
  • Le Aquile della steppa
  • Un dramma nell'Oceano Pacifico
  • I Robinson italiani
  • Salgari - I solitari dell'Oceano
  • Carthage in Flames
  • The Mystery of the Black Jungle
  • The Black Corsair
A Wikimédia Commons tartalmaz Emilio Salgari témájú médiaállományokat.

Emilio Salgari (Verona, 1862. augusztus 21. – Torino, 1911. április 25.) népszerű olasz kalandregényíró, többek között a Sandokan és a fekete kalóz regénysorozatok szerzője. Bár leginkább a kalandregényeiről ismert, de emellett az olasz fantasztikus irodalom úttörőjének is tartják.

Élete

Emilio Salgari 1862. augusztus 21-én született Veronában egy kiskereskedő család gyermekeként. Édesapja veronai, édesanyja pedig velencei származású volt. 1878-ban a velencei P. Sarpi Királyi Hajózási Technikum hallgatója lett, de nem sikerült a tengerészkapitányi végzettséget megszereznie. Ennek ellenére egész életében büszkén viselte ezt a meg nem szerzett címet. Az egyetlen jelentős tapasztalatát az Adriai-tenger partjai mentén szerezte, amikor 3 hónapot töltött az „Italia Una” fedélzetén. Ennélfogva nem volt személyes tapasztalata azokról a távoli országokról, amelyekről annyi részletes leírást adott a könyveiben.

Az első művét, amelyet sikerült publikálnia, a „Pápuaföld vademberei” címen jelentette meg. Ezt a történetet 20 éves korában írta és 4 részben közölte le egy milánói hetilap. 1883-tól jelentős sikert ért el a „Maláji tigris” című regényével, amelyet ugyancsak részletekben publikált. A kiadó ebben az esetben a veronai „La nuova Arena” volt. A sikerek ellenére Salgari nem könyvelt el jelentős bevételt. 1884-ben a „Mahdi kedvence” következett ugyancsak folytatásokban, amelyet 7 évvel azelőtt, 1877-ben írt.

1889-ben édesapja öngyilkosságot követett el. 3 évvel később összeházasodott Ida Peruzzi színésznővel, akivel Torinóba költözött. Ezt követően Salgari szerződést kötött Speirani szerkesztővel, amely egy termékeny korszakot eredményezett. 1892 és 1898 között megközelítőleg 30 művet publikált. 1898-ban Antonio Donath szerkesztő megrendelésére kezdett írni, először Genovában, majd Torinóban. 1906-ban pedig a Bemporad kiadónak dolgozott.

Salgari munkásságát tekintve nemcsak a minőség, hanem a mennyiség is megemlíthető. Összesen több mint nyolcvan művet írt, de ha a rövid elbeszéléseket is számoljuk, akkor ezek száma meghaladja a kétszázat. A történetek többnyire kalandregény-sorozatok részét képezték. A legjelentősebb és legnépszerűbb hősei Sandokan, Yanez De Gomera és a fekete kalóz voltak. Népszerűségét az is jelezte, hogy számos neki tulajdonított hamisítványt adtak ki, amelyek száma a százat is meghaladta. Ezek közül némelyiket Salgari saját gyermekei terjesztették.

Bár számos regénye jelentős sikert ért el, de utólag kijelenthető, hogy Salgari naivitásának köszönhetően anyagilag igazából a kiadók profitáltak. Salgari élete végéig komoly anyagi nehézségekkel küzdött. 1903-tól felesége elmeállapota olyannyira leromlott, hogy orvosi kezelésre szorult, ami tovább növelte Salgari adósságait. Az erőfeszítések azonban nem vezettek eredményre és 1911-ben Ida Peruzzi elmegyógyintézetbe került. A fenti nehézségek felemésztették Salgari lelkierejét és kétségbeesésében 1911. április 25-én öngyilkosságot követett el Torinóban. A harakiri elkövetése előtt levelet írt gyermekeinek és egy elmarasztaló írást hagyott hátra a szerkesztőinek.

Magyarul

Jegyzetek

  1. 1 2 3 4 5 "Biografiaonline.it: Emilio Salgari" (olasz nyelven). Hozzáférés: 2016. április 29.

Képgaléria

Források

További információk